Panikba vagyok esve mivel tudnam magam megnyugtatni?

Egy gyerek akkor jön jó helyre, ha azt mindketten akarják. Tehát ha az egyik fél nem akarja, akkor ott már nehéz a helyzet. Téged is meg lehet érteni, de ugyanakkor őt is. Hisz ha ő nem akar még ekkora felelősséget vállalni fiatalon, akkor jogod van, hogy megtartsd, de ha utána elhagy, akkor meg joga van hozzá és maradhatsz egyedül. Szerintem üljetek le és beszéljétek meg, mond el a te érveidet, ugyanakkor hallgasd meg az övéit is és ez alapján szerintem közösen döntsetek. Mert lehet hogy több tényezőt is beleértve meg tudnád győzni. Vagy fordítva. Lehet hogy ő győzne meg róla, hogy te is belátod, hogy most még valóban nincs itt az ideje.

Szóval ez nehéz.

Mert egy gyereknek tényleg akkor jó, ha minden körülményt figyelembe véve vállalják őt. Mert nem elég, ha anyagilag megvan mindenetek, ha a kapcsolatotok nem olyan, vagy ha még nem vagytok felkészülve vagy egyikőtök nincs rá felkészülve, vagy ha a környezet nem megfelelő vagy bármi. Szóval beszéljétek meg.

Jav. Ilyen hozzaállassal az ő részéről, akart lenni.

.

Egyet ne tegyél: ne hagyd, hogy akaratod ellenére abortusz legyen a vége. Mert azt sem biztos, hogy kiheverné a kapcsolatotok. Ha TE(!) úgy érzed, hogy az a megoldás, akkor menj csak bele. Rettenetesen nehéz döntés lesz.

DE soha ne várd el a párodtól, hogy átérezze, milyen érzés anyának lenni (mert ha tetszik, ha nem, az vagy). Nem azért, mert ő rossz ember, vagy mert nem szeret, hanem mert a férfiak nem így vannak kódolva, ez így természetes. (Tapasztaltam, tudom. Ha érzi a hasadban a gyereket, ahogy mozog, vagy már a kezében tartja, az biztosan más. De amíg a kicsi számára "láthatatlan", addig az ő ösztönei nem úgy működnek, mint a tieid.) A te dolgod, hogy meggyőzd (ha akarod), hogy át lehet szervezni az életeteket úgy, hogy beleférjen a baba. Ha megszülöd, utána még lesz lehetőség erre vagy arra mozdulni, változtatni a dolgokon, de ha a műtétet választod, onnan nincs visszaút.

"Bírom az ilyen férfiakat. Megcsinálni készen állt mert ugye ő is kellett hozzá de a felelősséget vállalni érte azt már nem"

Azért mint tudjuk a gyerekcsináláshoz ketten kellenek, tehát a kérdező ugyanúgy hibás volt, mint a párja. Tehát ha én nem akarok gyereket, akkor védekezek megfelelően, nem? Főleg, ha tudom, hogy fiatal vagyok vagy a párom szerint még fiatalok vagyunk a gyerekvállaláshoz. Mert nyilván akik úgy érzik, hogy eljött a gyerekvállalás ideje, akkor azok próbálkozni fognak. Míg akik védekeznek, ők nem akarnak gyereket.

És ezzel az erővel éppen fordított is lehetne a helyzet, hogy mondjuk besikerült a baba és a kérdező, vagyis a női fél akarnál elvetetni, mert még nem érzi késznek magát rá.

Szóval itt nem lehet egyik vagy a másik oldalra egyértelműen rámondani, hogy most ez vagy az a helyes vagy nem helyes gondolkodás, cselekvés. Mert mindketten tehetnek róla, hogy megfogant ez a baba. És bármelyiknek jogában áll, hogy úgy érezze, hogy nincs készen arra, hogy vállalja.

"A kérdező abszolút zsákutcában van, úgyhogy ne gyere ezzel a mindkét fél felelős szöveggel."

Miért ne? Ha a kérdező is gondoskodott volna a teljes védekezésről, akkor most nem lenne ilyen helyzetben. De tegyük fel, hogy "véletlenül" csúszott be. És mondjuk tényleg fiatalok, mondjuk 20 évesek, tehát fiatalok és a férfi fél nem érzi magát elég idősnek a felelősséghez. Jogosan érezheti ezt? Igen! És így is érzi, hisz a kérdező leírta, hogy ezzel indokolta a döntését a férfi. Vagy mondjuk még nincsenek együtt olyan régóta, hogy egy gyerekvállaláshoz elég komolynak, tartósnak érezze a kapcsolatukat. Jogosan érezheti ezt a pár férfi tagja? Igen!

Tehát a férfi indokai nélkül nem lehet egyértelműen ráhúzni a lepedőt a férfira, hogy igen, ő a rossz. Míg te ezt tetted! Én egy szóval sem mondtam, hogy nem értem meg a kérdezőt, vagy nincs nehéz helyzetben, ezt korábban le is írtam, de a másik fél álláspontját nem ismerjük, ezért nem lehet egyértelműen egyiket vagy másikat hibáztatni, a felelősség mindkettejüket terheli és megoldani csak közösen tudják, mégpedig úgy, hogy leülnek és megbeszélik. És majd valamilyen döntés születik.

Szia!

Lélegezz mélyeket, aztán mondd el a párodnak, hogy bár kicsi az esély rá, de megvan, hogy ha elveteted, később lehet, hogy nem lehet gyereked. Sokan írják, akik nem akarták elvetetni, de a párjuk, vagy más miatt mégis megtették, és vége lett a kapcsolatnak, utána rá sem bírtak nézni a párjukra. Ez főleg akkor nagyon nehéz, amikor te meg szeretnéd tartani. Ha kitartasz emellett, számolnod kell vele, hogy a párod nem biztos, hogy melletted lesz. nem tudom, hogy egyébként ő milyen ember, mennyire lehet rá számítani más helyzetekben, lehet, hogy csak bepánikolt, és hogy nem sokat tud arról, mivel jár egy gyereket elvetetni. Hány évesek vagytok? Mióta vagytok együtt? Együtt éltek?