Hogyan lehet ezt túlélni terhesen? Mit tegyek? Reggel óta
egyfolytában bőgök, és őrlöm magam. (lent)
Figyelt kérdés
Ma reggel meghalt édesapám. 36+6 hetes terhes vagyok, és 300kmre lakom tőle, az ország másik felén. az útba nem merek belevágni, és nagyon fáj, hogy így alakult, nem lehettem mellette az utolsó pillanataiban. A család megutált, vádolnak, hogy nem is szerettem Őt, mert nem mentem hozzá haza mikor rosszul lett. De az nem érdekel senkit, hogy az orvosom szerint akármikor szülhetek. Összetörtem teljesen. Mit tegyek? Hogy lehet ezt feldolgozni? Borzasztóan apás vagyok...
szerintem ulj le valakivel baratnovel csak csaladtagal es beszeljetek meg ezt az egeszet mert aztmondjak ugy konnyeb feldolgozni es probalj kevesebbet idegeskedni nehogy legyen valami baja a gyereknek bar tudom ezt nehez lehet
2009. dec. 31. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
öszintén sajnálom a történteket!
2009. dec. 31. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Szerencsére hazánkban nem olyan vészesen rossz az orvosi ellátás, hogy egy akár országúton meginduló szüléssel ne lehessen bejutni a kórházba pillanatok alatt.
Ami tény, egyedül ne indulj útnak. De ha van útitársad, nyugodtan útra kelhetsz.
2009. dec. 31. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 anonim válasza:
A családod tagjaiból csak az elkeseredés beszél. Ez miatt ne legyen lelkiismeret furdalásod. Őszintén sajnálom a történteket.
2009. dec. 31. 13:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/14 anonim válasza:
36 hét után, elvileg mindenkire igaz, hogy "bármikor szülhet". én biztos mennék!!! ne indulj egyedül, de menj, mert soha nem fogod magadnak megbocsájtani... gondolom nem vagy veszélyeztett, és itthon is teszel veszel, orvoshoz jársz, stb... ha útközben indul meg, semmi gond nem történik, nem pottyan ki a gyerek egy piros lámpánál. sajnálom, nagyon nehéz lehet, kitartás.
2009. dec. 31. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 anonim válasza:
Én is kismama vagyok, és messze lakom a szüleimtől!3 hete halt meg édesanyám, mégis elmentem, sőt a temetést,hamvasztást, tort is én rendeztem le!Ne aggódj, a babád tudja mikor nem kell kijönni!Indulj el nyugodtan legyél az anyukád mellett!Szüksége van rád!És a családdal ne foglalkozz, aki ilyet gondol, és csak vádaskodni tud, az nem érdemli meg hogy egyáltalán beszéljenek róla!Nálunk a nővérem ugyan ez!A temetés óta nem beszélünk, mert szintén csak vádaskodik, és egy semmirevaló nőszemély!Szerintem indulj el!
2009. dec. 31. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
7/14 anonim válasza:
Ebben a helyzetben nagyon nehéz okos tanácsot adni, de szerintem most a születendő gyermeked és a te egészséged a legfontosabb! Ne vádold magad, nem tehetsz arról, ahogyan a dolgok alakultak!
Hidd el, ahogy telik az idő, és a családod is hideg fejjel tud majd gondolkodni, belátják ők is, hogy igen is szereted az apukádat, de mindenórás terhesen nem lehet csak úgy belevágni egy 300kmes utazásba.
2009. dec. 31. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 anonim válasza:
Őszinte részvétem.
Ha velem történne ez, biztos, hogy útrakelnék a családomhoz, mert ha már az utolsó óráiban nem lehettem ott, a temetésén biztos, hogy résztvennék -jobb,ha autóval tudsz utazni, mondjuk vonaton,buszon nehézkesebb, az biztos. Van valaki aki elmenjen veled?
Szerintem, ha nem veszel részt a temetésen, nehezebb lesz feldolgoznod.
2 gyerekes, 34 hetes kismami
2009. dec. 31. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
9/14 anonim válasza:
Ne haragudj, de szerintem maradj ott ahol vagy. 300 km nagyon sok, a sok ulestol feldagad a lábad, rosszul fogod magad érezni, és azért nem mindegy hogy "nyugodtan", otthon szülsz, vagy tényleg berohansz egy sürgősségire.Én 38 hetesen mentem el cca 150 km re, de még most is emlegetem, azt hittem soha nem érünk haza. Apukádon sajnos már nem tudsz segíteni, sőt, már látni sem láthatod, gondolom a család miatt mennél, de nekik meg van idejük várni. Ha az én lányom lennél is mondanám hogy ne tedd ki magad veszélynek. Támaszkodj a párodra, édesanyád is meg fog érteni, a többi meg ne érdekeljen. A temetés után aki akar elmehet hozzád, hogy együtt legyetek és esetleg beszélgessetek apukádról. A temetés csak egy szertartás, ami nem a halottért van. Lehet hogy ez kegyetlenül hangzik, de akkor is ez az igazság. Nekem is meghalt 27 évesen az anyukám, tudom mi a gyász.
2009. dec. 31. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
10/14 anonim válasza:
Nagyon sajnálom a történteket! Együtt érzek veled, nekem is pár hete halt meg édesapám. Nem tudok jó döntést javasolni. Ha útnak indulsz, az a 300 km tényleg sok már a te helyzetedben, és lehet rosszat teszel vele a szervezetnek, viszont lelkileg jobban megnyugtatna, mintha otthon maradnál.Szóval mindkét esetnek van negatív és pozitív oldala. Viszont a családod rosszindulatú megjegyzésit meg ne vedd fel! Belőlük is most csak a fájdalom beszél, ők sem gondolják komolyan, ha megnyugszanak megváltozik a véleményük. Attól, hogy nem rohantál egyből oda olyan messzire nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretted őt. Az számít amit érzel, és ezt apukád is bitosan tudta. Párod melletted van? Beszélj vele, és döntsétek el együtt, hogy mi legyen.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!