Ti megtartanátok egy nem várt babát, ha az egyetem és munkakeresés közepén lennétek, nincs se anyagi, se szülői hátteretek és nem stabil párkapcsolatból fogant?

Képtelen lennék elvenni az életét. Egyrészt nem tudnék együtt élni a tudattal, hogy megöltem, másrészt nem tartom tisztességesnek, hogy a saját gyerekem, aki nem kérte a létet, az életével fizessen az én hibáimért.

Lehet, hogy lenne pár nehéz, vagy nélkülöző évünk az elején, vagy akár később, de mi lennénk egymásnak, és mindent megtennék azért, hogy amire szüksége van, biztosítani tudjam neki.

És nekem fontos az is, hogy életem végéig tudjak tükörbe nézni.

Személyes vélemény volt.

Nem vagyok sem abirtuszpérti, sem abortuszellenes. Ilyen helyzetben nem kéne megtartani, hiszen a legalapvetőbb feltételek sem adottak. (A nélkülöző gyereket meg úgyse tudod azzal megvigasztalni, hogy azért van a világon, hogy az anyja tükörbe tudjon nézni). Persze, mondják, hogy ha Isten adott báránykát, akkor ad hozzá legelőt is. Ugyanmár! Próbálj ezzel a szöveggel pénz nélkül ételt vagy pelenkát kérni a boltban. Hát maximum pofánröhögnek.

Ha letisztézod magadban, hogy most nem jókor jött, akkor nem biztos, hogy kísérteni fog a bűntudat.

Ismerek 2 olyan párt is, akiknél huszonévesen egyetem közben jött volna a gyerek. Mindkéát pár az abortusz mellett döntött és a mai napig azt mondják, hogy akkor ez volt az ésszerű döntés. Mára már van egzisztenciájuk és mindkettőnél rendes körülmények közé született gyerekek.

Szia! (Tudom, utólag már felesleges írni, de előbb kellett volna gondolkodni és védekezni) mindegy, én is úgy gondolom, hogy felelnünk kell a tetteinkért és az én hibám miatt ne vesszen egy élet, ha az eleje nehéz is lesz, később biztosan megoldódnak az anyagiak is. Ha pl. még jársz az egyetemre is, akkor vehetsz fel diákhitelt és kaphatsz szociális ösztöndíjat,nem beszélve azért a gyes, családi pótlék kettőséről és biztos akadnak még támogatások ilyen helyzetben. Ha az apáca nevére veszi tudtommal tartásdíjat is köteles fizetni, ha pedig nem talán jár árvasági, ebben nem vagyok biztos, de a támogatások összegéhez az is hozzátesz,ha egyedül neveled. Egyébként páran írták előttem az örökbefogadás lehetőségét sajnos ezt ritkán veszik számba pedig rengeteg páron segít, akiknek nem lehet gyermeke és a baba is szerető családban nőne fel, mondjuk nem tudom, hogy én képes lennék e másnak adni szóval le a kalappal a 15-ös előtt, nagyon nehéz és nemes döntés. Ebben a helyzetben semmi mellett sem könnyű elhatározni magad, de a válasz Benned rejlik, remélem sikerül olyan döntést hoznod,melyet később sem bánsz meg!

Örülnék,ha megírnád, mire jutottál! Sok sikert! U.i: anyának lenni a világ legjobb dolga (mi is egy porfészek albérletben kezdtük,mindketten úgy diplomáztunk, hogy baba pocakban volt, mi terveztük így, bejöttek a számításaink pedig nem sokan szavaztak volna ránk, tényleg mindig lesz valahogy) Sok erőt és kiartást