Mi a véleményetek?

Terhességem a 7. hétig

Egy szép reggelen amikor azt hittem minden ugyanúgy indul a wc-n kötöttem ki...hánytam egyet és a napom ment tovább...betudtam annak, hogy biztos csak véletlen már nem bíztam abban hogy terhes vagyok..mikor már egy hete ugyanúgy kezdődött minden reggelem és a cicim is fájt párommal vettünk egy tesztet amit meg is csináltam nem első vizetből.A teszt pozitív lett! Nagy volt a boldogság én azonnal világgá akartam kürtölni de megbeszéltük a párommal hogy menjünk előtte el dokihoz.Elis mentünk ott megerősített a doki hogy igen terhes vagyok. Teltek múltak a napok reggel hányás mellfeszülés derék fájás...egy szép reggel felkeltem és ugyanúgy hánytam azonban nem múlt el a hányinger mint eddig egész nap gyötört alig bírtam enni inni...nagyon rosszul voltam...eltelt még egy nap így csak az nap végig hánytam egészen éjszakaig amíg elnem mentünk az ügyeletre és onnan egyenesen a kórházba. Kiszáradtam! Felkötöttek az infúzióra napokig kaptam de csak hánytam hánytam és hánytam... 3.nap csináltak nekem egy ultrahangot ahol megállapította a doki h a babának nincs szívhangja..és azt mondta h nagyon kevés esélyem van h ez a baba él na akkor a lelkivilágom nagyon össze omlott.... megnézték megint és még mindig nem volt szivhang..azt mondta a doki várjunk hétfőig ez volt csütörtökön.... de azt mondta h ne számítsak semmi jóra!  Este viziten kitalálta h nézzen meg egy másik doki is másnap vagy is pénteken.  Felkeltem reggel de én már feladtam minden reményt..felvoltam készülve az abortuszra...... behìvtak a vizsgálóba megvizsgált a doki és látott szívdobogást...mikor meghallottam nem hittem el hogy ez igaz.... az élő kis embrió azért nem látszódott mert először iker terhességnek indult csak az egyik embrió elhalt és az élő kis embriòt takarta....... Azt mondta a doki most már nyugodjak meg mert minden rendben lesz... nagy a boldogság végre ennyi szenvedés után!