Könnyen el tudtátok fogadni, amikor kiderült, hogy a babátok nem olyan nemű, amit ti a szívetek mélyén reméltetek?

Én az első babámat várom. Mindig úgy képzeltem el, hogy lányom lesz. Aztán, ahogy megtudtam, hogy úton van, valahogy olyan érzésem volt, hogy inkább fiú lakik bennem. Fene tudja, ez a megérzés dolog lehet vagy ilyesmi, majd kiderül.

28 hetes vagyok, de még nem mutatta meg magát a drága. Még előttem van egy 4D, és 2 sima UH, talán kiderül, hogy mi készül kibújni. De ha végig bújócskázik, az sem gond, legfeljebb igazi meglepetés lesz. Mindenesetre, amikor a doki mondta az UH-n, hogy megvan mindene, és egészséges, nekem nagy boldogság volt. A többi nem számít. A nevek mindenesetre megvannak. :)

Szia!

Én világ életemben kisfiúra vágytam. Amikor mentem az első uh-ra akkor abban a pillanatban amikor megláttam azt a kis babot (teljesen bab formájú bolt :))úgy éreztem, hogy kislány.Teljesen egyértelműnek vettem és boldog voltam, hogy minden ok vele. Később a nőgyógyászom is azt mondta szívhang hallgatás után, hogy kislány (a mai napig nem tudom miből gondolta).Boldog voltam mert végre valami hivatalosabb dolog is visszaigazolta az anyai megérzésemet. Másnap kellett mennem genetikai uh-ra és ott meg láthattam a szép kis golyóit :-D Jó, mi? Jól megtréfáltam magamat. Hát ennyit az én anyai megérzésemről.Egy nappal előtte kislány, másnap meg kisfiú. Nagyon egyértelmű volt a golyó, úgyhogy most már csak fiú nevekben gondolkodunk. Legbelül kisfiús voltam, de mivel kislányt éreztem így nagyon könnyen elfogadtam az anyai ösztönöm sugallta megérzést. De az uh után kicsit hülyén éreztem magam, sőt még egy picit szégyelltem is a baba előtt, hogy így félreéreztem őt...

De persze nagyon boldog vagyok, hogy kisfiú:-D.Jó nagyokat bokszol, és rugdos egészséges babuci.

Üdv:22+6 km