Miért van az, hogy valakinek nincs is tünete, más meg, mint én is, majd minden nap beledöglök a rosszullétekbe?

Ezen néha én is elgondolkodom. De mindig arra jutok, hogy örülhetek, hogy vannak a tünetek, mert egyik nap olvastam itt egy olyat, akinek 9 hetesen megszűnt minden tünet, és sajnos elment a babája :(. Én ilyenkor azzal vígasztalom magam, hogy akkor legalább nagy valószínűséggel nincs baj (legalábbis nagyon remélem).

Neked mik a tüneteid? Sokat hánysz?

Nekem csak a szájízem kibírhatatlan egész nap, legszívesebben köpködnék mint egy kocsis (persze nem teszem). Semmit nem esik jól inni, de szerencsére nem hányok.

És néha úgy érzem, hogy nincs erőm talpon lenni, ma délelőtt is le kellett feküdnöm egy időre.

Ilyenkor olyan hülyén érzem magam, ott lenne a sok tennivaló, én meg csak tespedek az ágyban.

És még van egy 2 éves kisfiam is, szerencsére ma itthon van a férjem is, így ők elmentek baba tornára.

Szóval engem kicsit azért megnyugtat a rosszullét, de amúgy meg szenvedek én is egész nap :(.

És még örülhetek is, hogy csak ennyi, mert vannak aki sokkal rosszabbul vannak, pl. végighányják szinte az egész terhességet.