Elviselhetetlen vagyok terhesen,elmúlik?

"szociális életem semmi nem volt,nem tudtam sehova menni."

Nem, csak rosszabb lesz. A rosszullétek elmúlnak, legkésőbb 9 hónap alatt, de a szociális életed csak még jobban beszűkül a szüléssel. Minek vállaltál gyereket, ha ennyire nem akarod?

Nyugi....37 hetesen még mindig hasonlóan érzek.

Imádom a Férjemet, mert nagyon sokat segít és törődik velem, jó Apa lesz, de! Nagyon gyorsan ki tud akasztani, de nemcsak ő, hanem kb. mindenki. Észrevettem, hogy sorba irritálnak az emberek és egy másodperc alatt felhúzom magam. Sokszor sírok múltbeli dolgokon és nagyon érzékeny vagyok.

Ez csak a belső...

Ez mellett: minden nehezemre esik, minden fáj, nem tudok rendesen aludni, pedig most kellene! Éjjel többször arra ébredek, hogy pisilni kell, vagy arra, hogy be van dugulva az orrom és nem kapok levegőt. Ahogy reggel felkelek, már szaladok is hányni... és ez a hetedik héttől tart! Aztán persze nem tudok reggelizni és egész nap rosszul vagyok, nincs energiám. Ülni nem nagyon tudok, csak ilyen tíz perceket, mert kegyetlenül elkezd fájni a hátam. Amúgy nincs nagy hasam, és a baba jelenleg 2,800 kg.

Ha lefekszem pihenni, akkor csak pár percet tudok ugyanabban a pózban eltölteni, mert valami elkezd fájni.

Az ajkaim repedeznek, pedig gyógyszertárban vett krémmel kenegetem. Semmi nem segít.

Csak bizonyos ételeket tudok elfogyasztani, ilyenek mint pl. a : hús, krémsajt, szószok, levesek, paradicsomos, gombás, sajtos ételek szóba sem jöhetnek. Rögtön rosszul leszek és minden szalad kifelé.

Szeretném hasznosan tölteni a napokat, de nincs erőm felkelni. A szagokat sem bírom, így a főzés sem megy igazán. A terhes vitaminoktól teljesen kikészülök, és csak erősítik a rosszullétet.

Nemsokára szülők, de olyan ramatyul érzem magam, hogy legszívesebben megállás nélkül csak aludnék. A nehéz terhességem miatt, egyáltalán nem élveztem az elmúlt kb. hét hónapot, mert a hetedik héttől kezdve, minden nap egy küzdelem.

A rosszullétek előtt, tehát ott a hatodik héten még hematomám és miómám is volt...

Szóval nyugi, nem vagy egyedül ebben a helyzetben és nem is tudsz sokat tenni ellene...

Azért igyekezz kontrollálni magad, mert a Férjed lesz melletted szülés után...