Ki mennyi idős terhesen ment el táppénzre?

A munkahelyemrol mentem be a korhazba :)

Irodai munka, nem igazan megterhelo es tiz nappal elobb jott

Én sajnos 8-9 hetesen,már nem emlékszem.Munkaköröm miatt(sofőrként dolgoztam napi 12-14 órát ott voltam egy nap,heti 5-6 nap).

Nem engedtek terhesen dolgozni,hiába van/volt másik szakmám,abban nem találtak nekem másik munkakört,így táppénzre kellett mennem.

Hát nálunk az irodában a lányok 6. hónaptól szoktak, te is már lassan azt kezded, nem? Az már tök normális.

Nekem 20. héttől terhességi cukrom volt, kőkemény diéta, inzulinozás, így nálam ez ugye más volt, természetes volt, hogy táppénzre tettek.

A 7. hónap végén. A munkát még bírtam volna, nem annyira megterhelő. Bár helyben van a munkahelyem, gyalog messze van, biciklizni már nem mertem egy kis vérzés után, a napi 1 óra séta oda-vissza már megviselt, főleg hogy soha nem bírtam ki, hogy ne vásároljak be, ha már a bolt felé járok és mire hazaértem a nehéz szatyrokkal...És még utána jött a főzés, házimunka...

A pecsételő vérzés miatt már hetekkel korábban kiírtak volna táppénzre, de akkor még kivettem a maradék szabadságomat, így közel 1 hetet pihentem és mivel nem folytatódott a vérzés, csak a 8. hónaptól mentem el végülis táppénzre. Arra nem számítottam, hogy itthon lenni sokkal fárasztóbb lesz:) Mindent most pótolok be, amire eddig nem volt időm, az egész házat felforgattam, 2 héten keresztül pakoltam, takarítottam napi 10-12 órában, mert eddig nem volt idő átrendezni a házat a baba érkezésére. Most aztán kidobáltam mindent, ami felesleges, hiszen ki kellett ürítenem egy csomó szekrényt, polcot, kimostam végre az összes babaruhát, a kapott játékokat, kialakítottam a babasarkot a nappaliban, ahova átköltöztünk, a nappalit félig átköltöztettem más szobákba, különös tekintettel apám könyvtárnyi könyvgyűjteményére, minden könyvet egyesével leporoltam, a polcokat is mind lepakoltam, letöröltem, átrendeztem, félig bepakoltam a szüléshez a táskát, kipakoltam a gardróbot, csináltam helyet eddig sehova el nem férő tárgyaknak (pl porszívó, napágy, stb...), elővadásztam a már nem élő anyukám által őrizgetett és turizott babaruhákat, így az első kötött kardigánom és sapkám is előkerült, elrendeztem a kutyák helyét úgy a házban, hogy ne köthessen beléjük a védőnő (egy rúgással a lépcső alá tolom a matracukat, ha neadjisten megjelenik), na ehhez ki kellett paterolnom a folyosóról a nyári gumikat és a férjem biciklijét. A kisruhák vasalásra várnak egy nagy lepedőben, mivel a mosáskor még nem tudtam volna helyre rakni őket, azóta már kiürítettem jópár szekrényt...A nappalin kívül a többi szobát ellepik a dobozok, azokra is ki kell találnom valamit...Még mindig annyi dolgom van. 2 hete csinálom és még nem vagyok kész, de azért most már látom a reményt:) Nagyon nehéz volt, azért már a 8 hónapos has tényleg megterhelő...Aludni napokig nem tudtam a súlya miatt, nem is tudnék pihenni, ha ki nem találtam volna, hogy 2 fotelt összetolok és abban alszom ülve. Közben lebetegedtem, szerencsére csak megfázás, de rendesen leamortizált, mégse pihenhettem, mert ha már belekezdtem ebbe a felfordulásba, nem hagyhattam félbe, egyfolytában azon járt az agyam, hogy segítség, és ha korábban jön a baba és még semmi nincs a helyén, még egy kisruhája sincs elpakolva, kivasalva, az elején ugye kimosva se volt, vagy ha betoppan a védőnő és azt látja, hogy 300 könyv van a nappaliban a földre hányva... Állandó frászban voltam 2 hétig.

Na, ezt 1 hónappal korábban sokkal kellemesebb lett volna végigcsinálni. De annak nagyon örülök, hogy nem maradt az utolsó hónapra, mert nem hiszem hogy bírtam volna. Most, hogy túl vagyok a nagy lakásfelforgatáson, kicsit nyugodtabban kezdem az utolsó hónapot. Eddig még szinte semmit se pihentem, de őszintén.