Kezdek befordulni a sok egyedülléttől és az otthonüléstől. Egész nap sírnék és szomorú vagyok, mert nem történik semmi, a párom ha hazaér, akkor se velem törődik. Mit tegyek? Hogy lehet még 3 hónapot így átvészelni, h a babám ne vegye a kárát? 29km

Másoknak is dolgozik a férje és fáradt estére. Neked ott az egész napod. Amikor én már nem dolgoztam, akkor minden napra megvolt a programom, szépen megterveztem a következő hetet, torna, úszás, kiállítás, mozi, barátokkal találkozás.....

Nem lehet egész nap takarítani, babaszobát díszíteni.

A férjed úgy csinálja tovább ahogy a terhességed előtt, hiszen ő előtte is dolgozott, most is dolgozik. Gondolom a leírásod alapján, hogy előtte sem jártatok el munka után tehát ő most sem szeretne.

Azért hérvégére nyugodtan találj ki egy programot aminek ő is örülne.

bocsi az OFF-ért, de én eddig is megbolondultam volna, ha a párommal nem járhatnék el sehova. Ebből a szempontból szerencsém van, hiszen egy tánccsoportban voltunk, mikor megismerkedtünk, szeretünk szórakozni, táncolni. 29 hetesen még roptam a táncot a vállalkozók báljában, előtte Operettgálán voltam, szeretünk kutyakiállításra járni, és mivel nekünk is van kutyánk, esténként kimegyünk a parkba sétálni.

Én itthon sem unatkozok, hűtőt takarítok, függönyt mosok, átrendezem a szekrényeket, kimostam a babaruhát. Szinte minden babaruhát egyedül vettem meg a munkából hazafelé menet, a párommal csak a nagyobb cuccokat vásároljuk meg, kiságyat, szekrénykét, ilyesmit. Most éppen kötögetek a picinek. Nem unatkozok, pedig az én párom most az ünnepek előtt rengeteget dolgozik, a múlt héten 4 napig, ezen a héten 2 napig dolgozott másik városban. El sem tudom képzelni, hogy unatkozzak. Szinte minden héten kell menni valamilyen orvoshoz, még a munkahelyemre is visszajárok pletyózni és anyukámnál is sokat ülök mostanság.

33 hetes kismami

Ahogy többen is írták előttem, találj ki magadnak napi programokat, így estére Te is elfáradsz! Én igaz dolgoztam eddig, éppen tegnap óta vagyok táppénzen, de a munkám nagy részét itthon csinálom 2 hónapja, szóval legtöbbször én is itthon vagyok.

Majdnem minden nap más kaját csinálok, ehhez megveszem a nyersanyagot, ez és a főzés a délelőtti program. Délután vagy takarítok, vagy elmegyek a barátnőimhez, vagy nézelődni, vagy anyukámhoz...szóval nem ücsörgök itthon. Egyébként esténként, meg látod, így ebéd után netezem. Így gyorsan repülnek az órák.

A hétvégén azért bevonom a férjem egy-két dologba, egy-egy sétára rá tudom beszélni, meg hébe-hóba elmegyünk egy-egy baráti családhoz, vag ők jönnek. DE ez nem minden héten van így.

Szóval tervezzd meg reggel a napodat, minden napra legyen egy feladat, amit teljesítesz, és legyen szórakozás is. Így hidd el, elégedett leszel 3 hónap múlva is.

Minden jót

(31 hetes mami)

Szia.Én is itthon ülök már október vége óta,akkor utaztam haza.Ez idő alatt jó ha 3szor voltam a városban.Amúgy sehol.:D Én elvagyok.Tudod mért?Mert ezek az utolsó idők a baba születéséig,és akkor utána már nem lesz ilyen hogy alszom ameddig bírok,kényeztetnek stb...Pedig a párom 300km-el arrébb lakik,jó ha látom havonta 2szer.Hozzám nem jön senki,nem is hívok senkit,az hiányzik hogy még idehozzanak valami vírust...Olvasok,netezek,tv-zek,takarítok...Erre most van lehetőségem.Aztán majd se alvás se semmi,jön a védőnő,doki,babára figyelni kell,etetni,tisztába rakni,gondoskodni róla(amit alig várok)!Tehát most élvezd ki az egyedüllétet.Ne ess pánikba.Foglald le magad.Nekem se fenékig tejfel,de gondolom másnak sem.Sőt,gondolj bele akinek még van gyereke is,háztartás,bevásárlás stb...

30hetes kismami

Előzőnek: Én panelben a 9. lakom és mentős a férjem, ő is sokat dolgozik, éjszakázik, mégsem látom annyira tragikusnak a helyzetet(-:(-: Október óta vagyok táppénzen, már vezetni sem enged a családom (mondjuk nem is nagyon mehetnék, mert pihire vagyok ítélve)

Olvasgatok, netezek, főzök, eddig a babakelengyét szedegettem össze (neten nézelődtem, hogy hogy tudnám olcsón megoldani)... Gyerekszobát rendezgetem... Még egy hónap talán. Ki lehet bírni még így is. Fel a fejjel! Megéri