Aki nagyon kislányt szeretett volna, mennyi időbe telt, míg "átállt az agya" a kisfiúra?

Nem titkoltuk senki előtt, hogy egy kislány lenne a vágyunk. Párom már tudja, milyen egy fiús apukának lenni, így nála érthető, én viszont teljesen lányos beállítódású vagyok. Én hajat akarok fésülgetni, szoknyákat varrni, barbizni ésatöbbi... A családban a fiú nem uralkodik, úgy érzem, kivonatoztam és kikocsikáztam már magam egy életre. :) Aztán a héten lehullt a lepel, és kiderült, hogy kisfiúnk lesz. Belül, nagyon mélyen éreztem én, de próbáltam elnyomni, mert hiszek a vonzás törvényében, ami most szépen beintett, sebaj.

Naná, hogy most lelkiismeret furdalásom van a gyermekem felé. Imádom, már most, olyan gyönyörű, rajzolni sem lehetne szebbet az ultrahang alapján, mindene tökéletes. Tudom, hogy nem véletlenül kaptuk pont Őt. Mégis le kell küzdenem még ezt az érzést, utálom is magam miatta.

Tudom, hogy el fog múlni, és 1000 lányért sem adnám. Volt valaki hasonló helyzetben?