Aki nagyon kislányt szeretett volna, mennyi időbe telt, míg "átállt az agya" a kisfiúra?

Én azt álmodtam, hogy lányunk lesz, nem tudom, miért, de nagyon szerettem volna, és amikor a 12. heti uh-n megkérdezték, akarjuk-e tudni, mondtam, persze. Nagyon meglepődtem, amikor mondták, hogy kisfiú. Kétszer visszakérdeztem, hogy tuti-e.

Kb. másnapra már a fiú neveken gondolkodtam, meg hogy milyen jó lesz, hogy az apjával majd focizik, és ha a második baba lány lesz, akkor lesz egy nagy és okos bátyja, aki megvédi.

Szóval ne aggódj, Te is így fogod érezni.

És olyan aranyos fiús cuccokat lehet kapni, meg egy kisfiúval klasszul lehet Legozni, várat építeni, katonázni, stb. :)

Az első sokkhatás után? Amikor mondta az UH-os doki, hogy "és ott a p.cse", akkor döbbenten egymásra néztünk, mondtam is a férjemnek, hogy "dehát azt mondtad, lányt csináltál". :) :) Pár perc múlva már az volt a természetes, hogy persze hogy fiú, mi más is lehetne??

A másodikat viszont ezek után eleve fiúnak vártuk, férjem szabad kezet is adott a lánynév-választásban, mondván, mindegy mit választok, tuti nem fog kelleni. Na, ő meg lány lett. :)

Most a harmadikra kíváncsi leszek, férjem szerint fiú. :)

Párom évek óta lányra vágyott. Kb. 25 éve várt egy kislány babára..... Neve is volt már..... Én érzetem, hogy fiam lesz, nem tudom megmagyarázni, de a lelkem és szívem mélyén ezt az üzit kaptam odabentről....kisfiú :)

De nagyon szerettem volna megadni a páromnak a kislányt.....

Aztán pénteki napon közölte a doki, hogy kisfiú. A párom arcát látni kellett volna.....még rá is szóltam, hogy örüljön már.

Engem is sokkolt, pedig éreztem.... Kellett nekem kb. 4 nap, mire feldolgoztam, hogy mégsem tudom megadni a kislányt a szerelmemnek.

DE már megszokta Ő is, és nagyon várja, imádja :) Már az lenne neki is és nekem is a fura, ha most kiderülne, hogy mégis kislány :)

Én fordítva voltam. Nagyon nagyon kisfiút szerettem volna, mert a képzetemben úgy él(t) a dolog, hogy először egy fiú, aki majd a védelmező bátyja lesz a húgának. 18 hetes uh-on azt mondta a szonográfus, hogy kisfiú. Repkedtem a boldogsától. 23 hetesen elmentünk 4d-re. Ott közölte a szonográfus hölgy, hogy ő megdönti az előző állítást, hiszen kislány. Akkor csak úgy elfogadtam, gondolván 1-1, majd a 30 hetesen tutira kiderül. Hát, ott is kislányt mondtak. Akkor, hazafelé az uh-ról volt sírás. Aztán hazaértünk és lett nagy lelkiismeret furdalás, hogy mégis hogy gondoltam, hogy ne örüljek a kislánynak. Természetes, hogy örültem/örülök neki, csak hát a kép a fejemben, az álmom, meg, hogy a családban csak lányok vannak, és jó lenne már egy kisfiú stb...Másnapra már természetes volt, hogy kislány lesz, és a mai napig nem értem a kirohanásom. Többször elmondtam a bébinek, hogy nagyon várjuk őt és már most szeretjük etc, hiszen tudom, hogy érzi/érezte, amit gondoltam.

Szokták ugye mondani, hogy teljesen mindegy a picúr neme, a lényeg, hogy egészséges legyen. Ez így van. Majd a következő kisfiú lesz. De ha mégsem, akkor viszem tovább a családi vonalat és nálam is csak lányok lesznek. :D