Kedves Kismamák, mesélnétek pozitív történeteket? Hogyan éltétek meg a terhességet az elejétől kezdve? Most, hány hetesek vagytok? Bennetek volt a folytonos aggódás? Jól érzitek magatokat, élvezitek a terhességet?

Meglepődve olvasom,hogy titeket riogattak terhesség előtt és alatt.Nálam pont fordítva volt.Bárkit kérdeztem a terhességéről,szüléséről rózsaszín cukormázként festette le.Mikor pozitív lett a tesztem,boldogan újságoltam mindenkinek,hogy mi történt és alig vártam,hogy én is átélhessem azt a sok jót,,amit korábban hallottam.Engem hidegzuhanyként ért az,hogy létezhet barna folyás az első hetekben.Egyik wc-zés alkalmával tapasztaltam és azt hittem elájulok a félelemtől.Azonnal telefon az egyik ismerőmnek,aki már szült,hogy mi ez,ugye baj van.Válasz: Nekem is volt,feküdnöm kellett és utrogestant szedtem.Azt sem tudtam,hogy mi az utro,megjegyezni sem tudtam a nevét és rohanás volt az ügyeletre,hogy kapjak.Utána olvastam,hogy mitől barnázhatok és tök hülyének éreztem magam,hogy nem vagyok tisztában ezekkel a dolgokkal.Egyre több ismerősöm közölte,hogy velük is ez volt.Akkor miért nem mondták??? Aztán ahogy nőtt a méhem,görcsöltem és szúrkált a hasam.Erről sem volt szó soha.Minden wc-re menésnél a frász kerülgetett,hogy vért látok,mert menstruáció szerű görcseim voltak.Ezt is "elfelejtették" közölni az anyukák,mikor a terhesség csodás 9 hónapjáról meséltek.Aztán jött a zsibbadás.Micsoda? Van zsibbadás terhesség alatt?Soha,még fél szavakkal sem említette senki.Emlékeimben kutakodva sem jutott eszembe,hogy valaha biológia órán a progeszteronhiány miatti korai vérzésről vagy a kéztőalagút szindrómáról tanultam volna.Tehát maradnak az anyák,akik valamilyen oknál fogva ülnek ezen a témán és még véletlenül sem beszélnének róla egy teljesen kezdőnek.Miért nem? Én szeretek tisztában lenni vele,hogy mi vár rám és nem hülyén tekinteni a világba,hogy amiről nem tudok,az nem fáj.De!Sokkal stresszesebb,ha nem tudja az ember,hogy mire számíthat.Most vagyok 27 hetes terhes és már előre várom,hogy milyen csontvázak esnek még ki a szekrényből.Ezért olvasgatok a neten,még fórumokat is,hogy ami mással már előfordult,legalább annak a létezésével tisztában legyek,még ha fáj is a valóság.

Egyrészt igazad van, kedves utolsó, de másrészt, ha belegondolsz, hogy mennyi-mennyi komplikáció lehet a terhesség alatt, akkor sokan biztosan nem vállalnának babát. Nyilván vannak veszélyeztetett terhesek, van, aki 30 kilót hízik, van aki végighányja, van, akinek oxigénhiánnyal születik a gyermeke, és rengeteg-rengetek negatív dolog történhet. De ha mindenről tudni szeretnék, akkor valószínűleg mindegyiktől rettegnék. Én pont ezért nem akarom tudni, hogy Kiss Juliskának milyen bajai voltak a terhesség alatt, mert akkor folyton ezen agyalnék. Megelőzni nem igazán lehet ezeket a dolgokat, ezért úgy vagyok vele, hogy majd akkor foglalkozok a rossz dolgokkal, ha (ne adj Isten) maguktól jelentkeznek, addig nem görcsölök ezeken. Én tutira beleőrülnék, hogy minden egyes héten ennyire a rossz dolgokra koncentrálnék, hogy nah most vajon milyen bajra számíthatok. Próbálok egy egészséges, problémamentes terhességre gondolni és számítani. És hiszem, hogy a babának is így a jobb, nem pedig egy szorongó Anya testében fejlődni. De ez az én véleményem. :)

Nem szorongok,mert kezdek felkészülni mindenre.Most,hogy rájöttem a terhesség nem csak kerek és 9 hónap felhőtlen öröm,most vagyok végre nyugodt és kiegyensúlyozott.Az elmúlt hetekben,hónapokban rengeteget olvastam utána a témának.Most már tudom,hogy mi az a toxémia és mik a tünetei.Nem érzem magamon a jeleit és nem is képzelem bele,azt is tudom,hogy elkerülhetetlen és bárkivel előfordulhat,mégsem rettegek,de tudok a létezéséről,ami már megnyugtat.Nemrég hallottam először az amnion szalagról,ami szintén a terhességek töredékét érinti,tudom,hogy nálam nincs ilyen,mégis,ha a doktor kiejtené a száján,tudnám,hogy kell-e félnem vagy sem.Nem keresem az uh képeken megszállottan,de ha látnám,nem gondolnám,hogy csak koszos a kép és nincs gond.Sosem voltam az a fajta,aki homokba dugja a fejét,pont ezért a terhességről mesélő ismerőseimnek elhittem,hogy az összes negatívum a terhesség alatt maximum a hányinger,hányás és fáradékonyság lehet,holott ez közel sincs így.Sokkal rosszabb volt nekem,hogy tudatlanul vágtam bele és ha általam ismeretlen dolgot tapasztaltam,akkor sokként ért.Racionálisabban és felkészültebben tudtam volna fogadni,még a korai terhességben tapasztalt vérzést is,ha tudom,hogy nem vagyok egyedül és nem jelent azonnal vetélést.Természetesen elszomorít,mikor tragédiákról olvasok itt,de nem ijesztgetésnek veszem,hanem az érem egyik oldalának.Nekem jobb,hogy tudom a végleteket,az egész ártalmatlan kis barnázástól a vetélésig mennyi mindent jelenthet.Tudom,nincs meg mindenkiben az igény,hogy ezzel szembenézzen és annak jobb is,ha arra gondol vele soha nem történhet semmi rossz.Engem az frusztrál,ha nem tudom a teljes igazat.Felnőtt ember vagyok,aki megbirkózik vele,csak tudja,hogy mivel kell megbirkóznia.

Engem csak az afp paráztatott be picit. De mondta a doki, hogy uh alapján semmi baj nincs. Ne foglalkozz a negatív dolgokkal csak a babára koncentrálj! ;) hiszen ha eddig vártatok rá akkor ő már meg is marad. Én végig nyugodt voltam és most itt szuszog rajtam az 1hós kisfiam. :)