Fiatal, kamasz kismamák, anyukák? Hogy reagáltak a szüleitek? Mi a helyzet a továbbtanulással terhesen?

18 éves vagyok, idén töltöm a 19-et, két hete felelőtlenül megszakítással szeretkeztünk a barátommal, pont a legveszélyesebb időszakban. Ma kellene megjönnie, legkésőbb holnap, de még nem jött meg. Nagyon izgulok, ugyanis katolikus gimibe járok, idén érettségizem, viszont ha terhes vagyok, nem fogom tudni befejezni, egyrészt, mert a vezetőség elég szigorú, másrészt nem biztos, hogy lenne erőm hozzá. A barátommal megbeszéltük, hogy ha lett is baba belőle, mindenképp megtartjuk, nem lehet szó se abortuszról, se örökbeadásról. Viszont ő már régen megmondta, hogy ha idő előtt teherbe esek, kénytelen lesz kimenni külföldre a terhességem alatt, hiszen ő is tanul, és csak ott van lehetősége a 9 hónap alatt összeszedni annyit, amennyivel már nyugodtan babázhatunk és engem is el tud venni.

Még nem biztos ugye a terhesség, úgy tervezem, ha holnap se jön meg, veszek egy terhességi tesztet, és ha pozitív, nőgyógyászhoz is elmegyünk. Viszont nem tudom, hogyan mondjam el anyunak és a férjének, illetve előtte elmondjam-e a nővéremnek, hátha tud segíteni?

A gyerekek közül nekem lenne először babám, pedig több idősebb tesóm is van. Anyu gyakran viccelődik, hogy most, hogy kezdünk mind felnőni, szeretne már egy unokát, de tudom, hogy ha eléállnék azzal, hogy tőlem lesz, nagyon ideges lenne. Az utóbbi időben nem volt túl jó a viszonyunk, mert nem igazán szívleli a barátomat, nem bízik meg benne, és biztos vagyok benne, hogy nem hinné el, hogy ő vissza fog jönni, ha kimegy külföldre.

Mivel sok gyerek van, és amúgy se kap a nevelőapám sok fizetést (anyum nem dolgozik), úgy élünk, hogy épp megvan, ami szükséges (kaja, ruha, fűtés), de többre nem futja, így nem tudom, hogy állnának hozzá a babavállalásomhoz.

Elsősorban azok véleménye érdekel, akik ilyen fiatalon estek teherbe, hogy hogy mondták el a szüleiknek, hogy fogadták, mihez kezdtek utána? Mi volt a helyzet a tanulással, hogy oldottátok meg?

Előre is köszi!