Szerintetek ebbol csaszaros szules lesz?

Itt szerintem a szaruhártya átültetés miatt nem számít, hogy a kérdezőnek milyen gyenge a szeme. Összehasonlíthatatlan a kettő.

Minden bizonnyal császárod lesz, nem hiszem, hogy kockáztatnak, gondolj bele, még csak nem is érettségizhettél tesiből, nem hiszem, hogy a szülést természetes úton engednék.

Szemészeti szakvélemény mindenképpen kell, de szerintem ez elég komoly dolog ahhoz, hogy ne akarjon kockáztatni a szülész.

Nálam a terhességi cukor miatt is kértek szemészeti szakvéleményt, biztos, ami biztos alapon, bár ez más tészta. Ne idegeskedj előre ezen, nem olyan borzasztó dolog a császár sem, mint ahogy szeretik beállítani és rémítgetni vele a kismamákat. Egy dolog lebegjen a szemed előtt: egészségesen, egyben, a szemed világát megőrizve kerüljetek ki a szülésből.

Szia!

Én császárral szültem, leírom hogy volt. Tényleg ne félj tőle, mert a saját egészséged és a babáé fontosabb, mint a "szülésélmény".

Egy hétfő reggel bementem a kórházba, úgy volt, hogy csak CTG-re, így reggeliztem is előtte, majd mivel rossz lett az eredmény a dokim azt mondta, hogy jöjjek haza, pakoljak össze, délután 2-re menjek be a kórházba és megcsászároznak, utána már nem ehettem semmit egész nap. " körül bementünk az összes cuccommal (ez amúgy a Honvéd Kórházban volt), befeküdtem egy szülőszobába (minden ruha le, kórházi köpeny fel, a hasamról a pihéket leborotválták), ott is rákötöttek a CTG-re, kaptam infúziót, majd egy olyan másfél óra elteltével betoltak a műtőbe. (A párom ablak mögül nézett mindent, egy hős volt. :) ) Ott levették rólam a köpenyt is, előre kellett dőlnöm ülve az ágyon, beadták a spinális érzéstelenítőt a gerincembe (ettől féltem a legjobban, de hidd el, NEM FÁJ!), majd le kellett feküdnöm, és az aneszteziológus valami hideg dologgal "simogatta" a hasamat, hogy érzek-e még valamit. Mikor már nem éreztem semmit jött az orvosom és egy másik doki, előttem paraván volt, így nem láttam ugyan semmit, de sejtettem, hogy vágnak. (Amúgy itt is rá voltam kötve az infúzióra, meg a pulzust/vérnyomást is nézték közben, katétert raktak.) Az aneszteziológus végig beszélgetett velem, simogatta a fejemet (jó fej volt :) ), így fel sem tűnt, hogy mit csinálnak, bár egyszer kicsit meg kellett nyomniuk a hasamat/mellkasomat is (akkor azt hittem megfulladok), mert sehogy sem akart kiférni a fiam, majd egyszercsak kint volt. (58 cm, 4750 gramm) :) Én amúgy annyira meg voltam ijedve (feleslegesen), hogy gyakorlatilag fel sem fogtam, hogy megszületett (ez volt du. 16.05-kor). A babát kivitték megmérni, felöltöztetni, stb., majd visszahozták még egy kicsit, míg varrtak, addig nézegethettem őt, ott tartotta mellettem egy csecsemős nővér. Utána a babát kivitték az apjához, engem meg átraktak kórházi ágyra, és visszatoltak a szülőszobába. Ott együtt voltunk hármasban kb. 2 órát (az érzéstelenítő mellékhatása volt, hogy úgy remegtem mint a nyárfalevél, beszélni is alig tudtam), próbálkoztam a szoptatással, majd a gyerkőcöt elvitték a gyerekorvoshoz, engem meg áttoltak a gyerekágyas részre, a megőrzőbe. Közben nem volt szabad megmozdulnom. Ott pihenhettem éjfélig, a baba nem volt velem, de egyszer behozták kb. 10 percre, majd fel kellett állnom. Erre készülj, szörnyű. Kb. 20 perc volt, mire nagynehezen felszenvedtem magam ülő majd álló pózba. Egy nővér kikísért tusolni, ő vette ki a katétert is, segített zuhanyozni, felöltözni, és átkísért a szobámba. Onnantól már könnyebb volt, de az első néhány felülés/felállás nehéz. Fájni nem fájt, a varratszedés sem, ettől ne félj, csak hát hasizom "nélkül" elég szerencsétlen az ember. :) Kb. 3-4 hét volt, mire azt tudtam mondani, hogy "jól vagyok", addig itthon is magasított székre/ágyra tudtam csak leülni, hogy fel is tudjak kelni, illetve jó, ha a kórházban is van valami, amibe kapaszkodni tudsz, vagy aminél fogva fel tudod húzni magad (én elkértem a párom övét, és kikötöttem az ágy végéhez). És még annyi, hogy nekem volt dréncsövem is, ez érdekes módon nem volt minden császáros anyukának, bár a többségnek igen, egy cső lógott ki a sebem végénél, ami egy kis tartályba gyűjtötte a sebváladékot, ezt aznap vették ki, mikor hazaengedtek (72 órát voltam bent). Ezt mondjuk rossz volt mindenhova cipelni magammal, pl. pisilni, tusolni, enni..., de hát ez van.

Ne félj tőle, tényleg nem vészes.

Sok sikert, jó egészséget!

Semmi koze a dioptria szamhoz a csaszarnak, abban az ertelemben legalabbis, hogy lenne egy fix hatar, ami felett csak azt lehet. A szem allapotatol fugg, nagyobb dioptrianal nagyobb a valoszinusege, hogy mas gond is lehet, ami veszelyekkel jar. Kitagitjak a pupillat es megnezik az erek es a szem allapotat, ez alapjan dontenek. Nekem -8as mindket szemem megsem indokolta semmi a csaszart.

Szaruhartya mutet (atultetes) utan viszont nem hinnem hogy engedik, hiszen pont az lehet a veszely amugyis, hogy a nagy erolkodestol levalik.

Beszelj a szemeszeddel, es ne felj a csaszartol sem. Minden jot!