Gyakran megfodul a fejemben, hogy el kellene vetetni a babát, ez a jó megoldás?
Másfél éves babámmal vagyok itthol és ismét teherbe estem. Nehéz most is, mert totá egyedül vagyok. A napot végigrobotolom a gyermeknevelés mellett. Párom, ha hazajön akkor a legfontosabb neki a TV, hogy kikapcsolódjon, és az alvás, hogy pihenjen, hiszen dolgozik. Én meg már alig bírom. Nem tudom, hogyan tudnék ismét egy picit felnevelni, sem lelkileg sem szeretetben. Többször is kérem páromat, hogy beszélgessen kicsit velem, de az csak addig tart nála.
Ezért szüljek mégegy pici babát, aki egyáltalán nem tehet róla, hogy én ennyire gyenge vagyok és az apja csak dicsekedni tud másoknak, hogy van gyermeke, de nem tesz érte semmit.
apósom sosem vett részt a gyermeknevelésben, anyósom egyedül nevelte a páromat, ő volt mindene, az élettársa, a barátja, amikor nagyobb lett, tőle kért tanácsot, nem apósomtól. Apósom csak volt, hogy legyen. Utána még vesztett terhességet (előtte is), de ha úgy alakul, eszébe sem jutott volna elvetetni egy gyermeket csak azért, mert a párja nem támogatta őt. Nem tudom, milyen a helyzetetek, anyósoméknál ő egy kicsivel többet keresett, mint apósom, a gyermek volt mindene, és le se sz@rta apósomat. Tudom, hogy brutális megjegyzés, de csak tartotta, mint más a háziállatot, hogy legyen kinek enni adni, meg ki után mosni.
nem mondom, hogy tartsd meg azt a babát, de azt hiszem, a kérdést inkább hirtelen felindulásból írtad ki, mint elhatározásból. KI tudja, lehet, hogy jót tenne az a baba, így veled és a testvérkével hárman lennétek egy család, a párod meg csak lenne, hogy legyen...
Ez csak egy ötlet, leírtam, hátha segít a döntésben.
még valami.
Épp azért kell a pocaklakót a hasadban tartani, mert ő ártatlan. Az abortusszal nem kiteleportálják egy lombikba a babád, hanem meg-ö-lik! Nekem elég fiatalos az arcom, és akárhányszor mentem vizsgálatokra /pl. kellett mennem speciális okból sebészetre/ már félve kérdezték , hogy a baba "tervezett"? Olyan kellemetlen volt....de amikor büszkén mondtam, hogy igen, bizony, mi terveztük! elmosolyodtak, én pedig boldog voltam. Rengetegen mennek abortuszra!! Belegondoltam, hogy mi lenne, ha összevesznék a férjemmel, és közben baba lenne a pocakomban... 99% hogy nem gondolkodnék abortuszon és főleg nem ilyen ál-indokkal, hogy "azzal csak a babának lesz jobb"....
Nálunk sem rózsás a helyzet, sokszor veszekszünk, épp ezért nem is szerelmeskedünk.
Ha ilyen rossz nálatok a helyzet, akkor ez hogyan történt????
Idézlek:
"mindig mindenért én voltam a hibás, mindig neki volt mindenben igaza. Aztán a beszélgetések megszüntek. Az anyatejes táplálás befejezése felborította a peteérésemet és így estem teherbe, amire egyáltalán nem számítottam."
16:02-es vagyok.
Nem beszélgettek csak szerelmeskedtek-erre akartam rávilágítani.
Háááát, érdekes..
Biztos hogy az abortusz mellet dontenek sajnos,de mivel a helyzeted nem valami fenyes ezert ne legyen lelki ismeret furdalasod!
sajnalom de jobb lesz igy NEKED
Én elvetetném, de elgondolkodnék a kapcsolatunkon is. Hogy lehet így élni? Akkor nem is vagy boldog. Ami a legfontosabb! Megcsinálni könnyű... Együtt érzek veled.
38km
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!