Mit szólnátok ehhez? Igaza van apósoméknak? 35 hetes terhesen dolgoztatok még?

Apósodék hülyeséget beszélnek, a párod meg alapból félt, ezért hisz nekik...

A helyedben azért én lassan elgondolkodnék azon, hogy abbahagyjam a munkát. Elvileg még van öt heted, de ugyebár a babák nem olvassák a nagykönyvet és a doki időpontjára sem hallgatnak.

Hagyj időt magadnak, hogy átállj, pihenj, olvass, szerezd be a legapróbb dolgokat, rendezgesd a babaholmikat. Tényleg át kell állni agyban is, lassan rád tör a fészekrakó ösztön... sok kismama szinte pánikol, hogy "jaj, még ez sincs kész, az sincs meg..." Még szép az idő, sétálj, kényeztesd magad, élvezzétek ki a kettesben töltött időt a férjeddel. Hidd el, jó lesz egy kis szabi a két életritmus között, amikor még semmi más dolgod nincs, csak magadra figyelni.

Ha meglesz a baba, úgyis igénybe leszel véve, nem napi nyolc órás munkád lesz, hanem 24. :)

Mindkét oldalt megértem és szomorú,hogy felnőtt emberek ezt nem tudják normális hangnemben megbeszélni.

Én nem dolgoztam ennyi idős terhesen,pedig az én munkám sem volt nehéz fizikai munka,egyszerűen a végén már nem érdekelt.Nem tudtam a végén túl jól aludni,ezért szinte egész nap fáradt voltam,a határidős munkák miatt mindig idegeskednem kellett és minden második percben csak arra tudtam gondolni,hogy vajon,hogy fog kinézni a kislányom.Türelmetlenül lapozgattam a naptárat,hogy teljen az idő.Előtte szerettem a munkám és a kollégákat is,de akkor nyűg volt bejárni,már nem csináltam szívesen.A pénz nem minden.Az pedig tényleg igaz,hogy 35 hetesen már bármikor beindulhat a szülés,ez nálam is szempont volt,hogy otthon legyek,mert a munkahelyem és a kórház a város két szélső pontján volt,soha nem kockáztattam volna a gyerekem egészségét,ráadásul én télen szültem,az utak minőségét is bele kellett számítanom a távolságon kívül.A ráhangolódás pedig fontos.Nálam ösztönösen jött,hogy szinte hónapról hónapra átállt az agyam és egyre kevésbé érdekelt a munka,a baba lett az első.Ja és a trombózis valóban létező kockázat,nem tanácsos sokáig ülni,az ember pedig hajlamos ott felejteni magát a számítógépe előtt,ha épp dolgozik valamin.Anyósodék jót akarnak és az a tapasztalatom,hogy,akik egészségügyben dolgoznak jóval félősebbek,mint mások,mert ők azokról a dolgokról is tudnak,amiket egy laikus nem is sejt,hogy léteznek.Ne ellenségként tekints rájuk,hanem olyan emberekre,akik annyira várják az unokájukat és már nem tudják,hogy óvják.