Hogy viselitek a terhességet?

Szia. Én is voltam így. A védőnővel egy jót beszélgettünk és kicsit másképp kezdtem látni a dolgokat. A pici mindig veled van. Beszélgess vele, neki is jót tesz, de beszéld át a pároddal is, alkalmas időban, egy idő után változni fog.Az én férjem a 13. heti ultrahangtól érzi, hogy babánk, és figyel jobban. Mindig mondja: "milyen szép kis feje van!" Nyugi, pihenj sokat! Én rákaptam az ANYÁK LAPJA-ra, és ennek az olvasása is segít sok mindent megérteni.

Üdv.

első babás, 15 hetes kismama

Te írtad ki a vérzős kérdést?Remélem azóta már visszamentél a dokihoz:))(ismét)

Amikor én megtudtam,hogy kisbabát várunk hirtelen rám illetve ránk szakadt a világ.Alig voltunk 21 évesek(illetve kedvesem 20), habár gyerekkorunktól ismertük egymást és 6 éve voltunk barátok,mégis ebből csak 1 éve voltunk együtt mint pár és amikor azon az áprilisi napon amikor a párom ugrálva közölte,hogy kisbabánk lesz (ugyanis ő hamarabb tudta meg mint én:D),megváltozott minden.Hirtelen ránk szakadt az ég,hiszen főiskolások voltunk,mellette szinte egész nap dolgoztunk( levelezősök voltunk),habár volt saját lakásunk mégis szerettünk volna vidékre költözni,hogy ne a füstben és bűzben nőjjön fel a kislányunk,de hogy közöljük a szülőkkel,főleg,hogy apám megrögzött házasság előtt nincs szex témás.És akkor még meg kellett úgy oldani a munka kérdést,hogy egyik nap pesten befejezem,de már másnap kezdjek másik helyen(hálistennek a nagynéném felvett a vidéki rendezvényszervező cégéhez),hogy a gyed kérdés is megoldva legyen,szóval időm nem volt gondolkodni.Egész nap szerveztem a fránya rendezvényeket,sóterápiára jártam(sokáig dohányoztam,szerettem volna ha kitisztulok,meg jót is tett a füstös pest után), vizsgáztam és szerveztem a hazautat.

Amit neked tudok tanácsolni,hogy ne aggódj,idővel ez el fog múlni,csak túl kell lenned ezen a nehéz időszakon.Az a baj,hogy ha vérzel még menni sem tudsz máshová:SHát hívj magadhoz barátnőket,anyukád,vagy valakit.Nézz filmeket,szörfölj a babás oldalakon,nemtudom,kösd le magad,mert annál rosszabb lesz:)

10.08-as vagyok:)

Ajjaj ez fene nagy baj:S Sajnállak,hogy ennyire nincs veled.Ő is akarta a kicsit?Egyszer sem mondta még mi baja?Remélem egyébként,hogy a kisbabához majd nem fujjogva,fog hozzáállni,mert akkor én megyek oda és megverem:DJó lenne ha tudnátok erről bezsélni,mert nem egészséges,hogy egy apa ne akarja látni a gyerekét és fujjogjon az uh képekre.Fel sem fogja,hogy neked ez mennyire sz@rul esik?Úgy tűik nem:SElőször arra gondoltam,hogy azért mert fél,hogy elveszíted a babát (azthiszem azt is írtad,hogy volt már egy vetélésed,így duplán érthető lenne),de hát akkor nem kellene fujjognia:SNem értem de tényleg:(

Tudom nem mindenki egyforma,az én kedvesem sem mutatta ki könnyen az érzéseit,rengeteget kellett érte harcolnom,mégis amikor meglátta azt a két csíkot a teszten mint aki teljesen kivetkőzött magából,teljesen nyílt lett és szerelmesen szeretett,nemcsak úgy mint amikor ketten voltunk "csak":)Sőt az uh-ot maga erőltette,de annyira,hogy alig tudtam lebeszélni,hogy még ne menjünk,mert úgysem mutat majd semmit:)Amikor kiderült,hogy kislányunk lesz is,jól megszivattak a dokival(akit már ezer éve ismertem),összefogtak és nem árulták el,hogy ki van odabent:DSzerencséje volt,hogy egy kis összebújás után a fülembe súgta,mert biztos,hogy akkor a kanapén aludhatott volna:D

Beszéljetek kérlek,mert ez így nem lesz jó,kérlek kérlek kérlek:)))

Ada és Abigél:)

:D Én vagy Ada,vagyis Adrienn,a kislányom pedig Ida Abigél ,32 hetes pocaklakó idő szerint:)Szent estére várjuk:)

Nem sikerült volna semmi hidd el,ha nincs mögöttünk egy jó család és a szerelmünk,de megy,ha néha nehezebben is de megy:)És nektek is menni fog hidd el,csak legyen nagy a szerelem:))