Mással is volt olyan, hogy az utolsó hónapokban jött rá, hogy a párja nemigazán lesz alkalmas az apaszerepre? Már csak pár hetem van hátra, de őt nemérdekli semmi csak az önző dolgai (kaja, cigi, számítógép).

De itt nem hónapokra megy el a Hölgy! És nem most tökéletes a viszonyuk, hanem reméljük az után lenne az hogy elküldte!

Én tartom magam ehhez kedve kérdező! Ha leforrázod egy ilyen hirrel akkor tudnád "irányítani" csak ezt a helyzetet már csak! Így elfordul tőled nem akar beszélgetni! Nem várnám meg míg a gyerekemmel is közömbös lesz! HA megküzdene a családjáért akkor talán észhez térne!

Jaj, rosszul írtam. Szóval elküldte az anyuka, mert el akart válni meg stb, már nem bírta vele. És akkor a férfi megváltozott, tökéletes viselkedett minden... Aztán a végén elérte hogy visszafogadja a felesége, és ahogy visszament, kezdődött előlről minden.

De attól még itt működhet, remélem működik is.

Szia! Új válaszoló vagyok. Olvastam az eddig leírt tanácsokat. Az én véleményem a következő: a férfiak sajnos soha nem fognak úgy gondolkozni, mint a nők. Vannak, akik igazán hősiesen és fantasztikusan állnak a gyerekprojekt előtt, az én férjem pl minden vizsgálatra jön velem, a szülésnél is bent lesz, minden este beül a babaszobába, és álmodozik, hogy napokon-heteken belül már lakója is lesz...

De ez egy ritka eset. Attól, hogy nem rajong körül, még nem jelenti azt, hogy nem szeretne, vagy nem érdekli a gyerek. Nem tudhatod, hogy ha megszületik, hogyan fog viselkedni. Ha ti eddig jól megvoltatok, hülyeség ez a fenyegetőzés az elköltözéssel. Az semmit nem old meg! Nem vagytok már gyerekek, hogy durciból ide-oda költözgetünk! A gyerek megérzi ezt a pocakban. És különben is, ha ez megoldaná is a dolgokat, ha később lesz megint vmi gubanc, akkor megint jön a költözés?! Fogadd el, hogy ő ilyen, és próbáld meg a "jó" dolgokat meglátni. Bocs, tudom, könnyű ezt mondani, megértem, hogy nehéz, de ha szétmentek, összevesztek, akkor sem lesz könnyű egy babával apa nélkül. Mellesleg csak te tudod felmérni, hogy mennyire vészes ez az egész helyzet! Vannak biztos sokkal rosszabbak is a ti eseteteknél. Vagy nem?

Mindenesetre sok sikert, és kívánom, hogy megoldódjon a dolgotok!

Nem minden férfi ugyanolyan, nem mindegyik viselkedik úgy, ahogy mi azt megálmodjuk és nem mindegyik férfi tapizza és búg a gyerekhez a pocakban a fogantatástól kezdve. És nem minden nő várja ezt is el.

Az, hogy nem vett semmit a babának, hogy mértékletes költekezésre int, hogy a szabadidejében gépezik (amit valószínű eddig is így tette), nem jelenti azt, hogy rossz apa lesz és nem fog veletek foglalkozni.

Az én férjem sem vett még soha semmit a gyerekeknek mikor babák voltak (most várjuk a 3. bébinket), látta, hogy én mindent megveszek, nem látta szükségét beleszólni és nem is vagyok oda "az apa majd eldönti melyik mellszívót vegyük" dolgokért. Neki a baba megfoghatatlan amíg nem látja, nem érinti, ő nem olvad el egy kis rugitól. Viszont azt meglátja, hogy 2 ezer ft-ba kerül. Ez miért lenne baj? Ha rajtam múlna, már 100 ezret beleraktam volna a babakelengyébe, hiába maradt egy csomó minden az első két gyerekről és persze nincs is ennyi pénzünk rá.

Nagy a felelősség rajta, kiesik a te kereseted, ő lesz szó szerint a családfenntartó. Most azt kívánod, vállaljon másodállást és azt is, hogy segítsen. Mikor a baba megszületik mi lesz akkor? A fő és másodállás mellett szerinted lesz ideje, energiája veletek törődni? Vagy válaszd a törődést, de akkor ne terheld tovább a vállalj másodállást szöveggel. Döntsd el mit szeretnél.

Egy állás mellett is megterhelő az apának is egy baba születése fizikailag és lelkileg is.

Ha azt mondod a baba születése után, hogy egész nap gépezik, rátok sem néz, akkor a kérdésed jogos lenne, de így ennyiből nem lehet eldönteni jó apa-e valaki.

Tehát az én férjem élt mellettem minden terhességem alatt úgy, mintha nem lennék várandós, csupán a kímélésen látszódott, hogy felfogta. Miután megszületnek segít a főzésben, mosogatásban, de a szabadideje egy része megmarad neki. Nem lehet csak dolgozni zavarni és mikor hazajön nyakába lökni a gyereket, hogy én egész nap istápoltam, most te jössz.

Személy szerint örülök, hogy nőnek születtem és minden elismerésem a dolgozó apáké, hogy egyedül képesek a vállukon cipelni és elviselni a terhet, hogy rajtuk áll vagy bukik a család fennmaradása, megélhetése.

Mert ahhoz a lelki teherhez képest a mi otthoni babás létünk úgy gondolom, eltörpül.

Nem tudom milyen anyagi helyzetben vagytok és ilyenben voltatok-e mikor a baba vállalása mellett döntöttetek de én megfontolnám, hogy másodállásba zavarjam-e vagy több törődést igényelnék-e tőle.

Persze biztos vannak superman-ek is, de a legtöbb férfi nem ilyen, hanem normális földi halandó.