Hogy lehet ezt vegigcsinalni igy? Hasonlo helyzetben levok, biztatnatok kicsit.

Végigcsinálni? Türelemmel önmagad felé.

Én az ötödik hét óta csökkentett üzemmódban vagyok kénytelen élni. Még csak a tizenharmadik hétben járok, hétfőn megtudom az orvosom ítéletét, hogy ezután mit szabad és mit nem.

Átestem én is ezen, hogy én csak "döglök" és nem én vagyok a főnök a saját házamban (háztartásomban). Egy dolognak örülök, hogy a fiam élvezi, hogy hetek óta van "rabszolgája", mert hol anyukám, anyósom, apósom, most pedig a sógorom van többet vele.

Az lebegjen a szemed előtt, már csak négy hét és a kezedben lesz a kislányod és visszaállhatsz a normális kerékvágásba. Képzeld el, akinek végig feküdnie kell, esetleg az is kórházban. Tudom, nem sok vigasz, ha másnak még rosszabb...de van ennél rosszabb.

Kitartás!

Hát én sem élveztem a kényszerpihit!! 23. héttől nyitott méhszáj és rövidült méhnyak,koraszülés veszély volt. A nagyobbak ovisok,a kisebb még 1,5 éves sem volt. A Párom kemény fizikai munkát végzett,hajnalban kelt újságot hordott (télen a csúszós úton/járdán,a város másik végében),nappal fát vágott,pakolt, hordott,még este 8-9 kor is kint volt,(tűzifa kiskereskedő) enni éppen csak bejött,meg boltba járt mellette,meg össze ütött valami ebédet- általában tésztás volt,mert az volt kész a leghamarabb,+ a csajokért is Ő ment oviba. Na, gondolhatod hogy ki lehetett,és erre még rájött,hogy akkoriban forgótárcsás mosógépünk volt... Gondolj bele,3 gyerek+ 1 munkás ember, mi szennyes összegyűlik...(én a fektérban nem koszoltam semmit,ha csak a "1,5" éves nem kent össze) és Ő volt az,akinek mosnia kellett...

Életem legsz.rabb időszaka volt! Látni,milyen fáradt,hogy alig bír ébren maradni,este későn fekszik,reggel korán kel,mindent megcsinál helyettem,én csak a kisebbet pelenkáztam. A 34. hétig bírtam,akkor már úgy voltam vele,ha koraszülés is lesz,már elég fejlett a baba,több olyat is olvastam,hogy még oxigénre sem volt szükség,elég fejlett volt már a baba tüdeje,a légzéssel nem volt gond... de nem hagyhattam tovább hogy mindent helyettem csináljon... Járkálni kezdtem az oviba,főztem (ülve csináltam itthon minden),mosogattam.

Végül is kihúztuk a 39. hét közepe-végéig :-)

Csak a méhnyakad van megrövidülve,a méhszájad még zárt. Ha eleget pihensz,ülve csinálhatsz ezt-azt,emelni nem szabad,a magnéziumot emelt adagban kell szedni, így még akár végig kihúzhatod! De legalább 2-3 hétig pihenj tűrd hogy a Párod csinál mindent,akár milyen fáradt is,szeret Téged és a picit is,és azért csinálja,hogy minden rendben legyen Veletek! Ezt értékeld,mondd el Neki,mennyire szereted!! 2-3 hét múlva már elég érett lesz a Kicsid tüdeje,akkor már nem gond,ha megszületik-de hát ezt tudod,elvégre van már egy gyerkőcötök :-)

Könnyű szülést és egészséges kisbabát!!! addig is kitartás!! :-)

Nézd, én más irányból "vigasztallak" téged, hátha erőt ad. Középső fiam, problémamentes terhesség, 34+5 naposan elmentem a dokihoz, minden oké, zárt méhszáj. Nagyon sokat keményedtem, féltem, nyílik a méhszáj, mert az elsővel úgy volt, de itt semmi. Dokim szerint túl is hordhatom akár. Hatalmas megkönnyebbülés, öröm, hazamegyünk, lefekszünk aludni. Éjjel pukkanás, megrepedt a burok. Elfolyt a víz, indulás azonnal, de úristen, hova, mert ahol szültem volna, ott nincs PIC. Bemegyünk, megvizsgálnak, sajnálkoznak, átirányítanak egy másik kórházba. Na nem részletezem, sikertörténet a vége, kicsi fiam 10/10 apgarral, 2,5 kg-mal villámgyorsan megszületett, 4 naposan szoptattam, 8 naposan hazajöttünk, ma már 2,5 éves ördögfióka. Csak az a kálvária, amit túléltünk. A nyugalom, hogy minden oké, semmi baj nem történhet, és mégis. Szóval azt akarom mondani, hogy ha már izgulni kell, jobb ha felkészül rá az ember. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, még többet pihenek, még több magnéziumot szedek. Tehát nézd úgy, hogy milyen jó, hogy te felkészültél rá, tudsz tenni ellene, és optimistán nézel minden napot, hogy eltelik közben.

Mostani terhességem (jelenleg 37+1) hihetetlen para között a 32-33 héttől, úristen, most is koraszülött lesz. Új kórház, ahol PIC van, új orvos, akinek jobban hiszek, új szülésznő, minden alkalommal kérdezem, ugye nem lesz koraszülött? Á, túl is hordhatom, ez a válasz. ÉN meg naptárban vezettem a napokat, mennyi kell még, hogy ne szülessen meg a 36 hét betöltése előtt. Nem hiszed el, hányszor álmodtam éjjel,hogy elfolyt a víz, és ugrottam fel éjjel, de nem. Ma már boldogan dicsekszem, a 37 héten járok, és nem sokan értik, ez mekkora siker nekem. Szóval nézd így a dolgokat, ha mégis megindul, sem lesz akkora baj, ma már én sem félnék annyira, de tehetsz ellene, és ez a lényeg! Sok sikert és kitartást kívánok!

Én már túl vagyok egy koraszülésen (34 hét +3), aminek az oka az volt, hogy Karácsonyra vendégeket fogadtam, és alighanem túlerőltettem magam. Burokrepedésem volt, meg kellett indítani a szülést. Szóval így utólag nem érte meg.

Most megint babát várok, megint veszélyeztetett terhes, mert ismét nyitva a méhszáj, de többet pihentem, vigyáztam magamra, így már a jövő héten betöltöm a 37. hetet, tehát ez a baba már nem lesz koraszülött.

Engem is idegesít, hogy a háztartással nem tudok annyit foglalkozni, hiába segít a család, az nem olyan, mintha én magam csinálnám. A kert gazos, a szekrények porosak, de ezzel most nem szabad foglalkozni. A házimunka megvár, majd megcsinálod szülés után. A baba egészsége a legfontosabb. És örülj, hogy ilyen rendes párod, családod van, akik a tenyerükön hordoznak. Az enyém egyáltalán nem hoz még egy pohár vizet se nekem, legfeljebb a nagyobbik gyerekünket megfüröszti, felöltözteti, kicsit játszik vele. Minden más az én gondom. Én csak anyukámra számíthatok, de ő is dolgozik, naponta idejön, és néhány órában megpróbál megcsinálni mindent, amivel nagyon elmaradtam (vasalás, mosás, takarítás).