Második baba (kistesó) megfoganása előtt ti is voltatok bizonytalanok?

Igen! Én rettegtem, hogy nem fogom tudni úgy szeretni és imádni mint az elsőt. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy lehet egyformán szeretni. :-) Mostmár a 4.-et várom és tudom, hogy minden rendben lesz. Konfliktusok mindíg vannak a srácok között és nekünk sem egyszerű sokszor, de nem cserélném el ezt semmi pénzért!!!

hétfőn lesz 1 éves az első gyermekünk és most várjuk a kistesót 14 hetes vagyok:) januárra vagyok kiírva, pont 18 hónap lesz a különbség:)

2 éves a lányom novemberre várjuk a kistesót.De nagyon féltem és félek is ,hogy hogyan lesznek a dolgok.Mikor eldöntöttük,hogy most jöjjön akkor belegondoltunk,hogy mondjuk x év múlva szeretnénk e ezt újra kezdeni és a válasz nem volt.Inkább amíg benne vagyunk legyünk túl ezen az időszakon(amihez hozzáteszem lehet ,h nem is lesz olyan vészes)mint,h később előről kezdeni.Így legalább a korkülönbség sem lesz nagy

Én a 3ikat nem merem még bevállalni,pont ezért amiket leírtál! Nekem a szüléssel nincs gondom,hanem tudnám most újrakezdeni az éjszakázást és a szoptatással járó nehézségeket!

Nálunk 2 éves múlt az első, és szeptemberre várjuk a második babát. Kis korkülönbséget akartunk, mert mint a férjem és a testvére, mind az én testvéremmel nagy a korkülönbség és egyáltalán nem jó dologként gondol egyikünk sem erre. Örültem is, hogy összejött a 2.baba, de mostanában nagyon gyakran gondolok bele, hogy nem-e korai volt, mert már a terhesség elejétől kevesebb idő jutott a picire, mert nem voltam jól, később megint nem voltam/vagyok jól. Sajnálom, hogy nem igazán tudom felvenni, vinni a kezemben séta közben, ha kérné, nem tudok vele futkározni, bujócskázni, ugrálni. Ha megszületik a baba, akkor egy ideig megint biztos nem, vagy ha majd fizikailag bírnék, akkor meg már kevesebb időm (türelmem?:((( ) lesz rá. Félek, hogy jót akartunk neki a kis korkülönbséggel, és még is nagy nehézséget él át már most is és fog átélni később is az én fizikai határaim és az ő kicsi korából adódó anyásabb igénye miatt:(

9.vagyok/ aki írta, hogy az éjszakázás, szoptatás újrakezdése miatt nem mer újra babát vállalni, annak írmom, hogy az első babánk egy álom volt, pedig nem szoktattuk sehogy sem, nem volt Suttogó könyv, nem volt jó tanácsokkal szolgáló védőnő-rokon. Egyszerűen ügyes baba volt, szépen evett (igény szerint kapta!) és jól aludt (együtt velünk). Születnek ilyen babák is, higgyétek el!!:) Meg állítólag még ennél jobb babák is:) Én olyan kipihent voltam az első évben, hogy nagyon (pedig éjjel is többször evett, de azonnal vissza is aludtunk). Ami a járás kezdetével kezdődött nekem ez nem könnyű. Mindent megnézni, lerántani, lehúzni, szétszakítani, szétdobálni, szájba venni, eltörni, stb. Hiába ez a világ megismerésének a rendje, szülőként (nekem) nem könnyű.