Van itt olyan, aki már szakított párjával a gyerek-téma miatt?

Igen, velem volt. Ő szakított velem (közösen beszéltük meg, nem volt veszekedés), mert ő szeretett volna gyermeket én viszont nem! Rossz volt, mert nagyon szerettem, de neki joga van a gyerekhez! Kicsit viszont igazságtalannak érzem, mivel az elejétől közöltem vele ezt. De hát tudom, hogy az érzelmek nem akkor jönnek, ha azt mondjuk, hanem amikor ők akarnak. Ő most meggondolta magát. 22 vagyok, ő 25. Most jelenleg nem keresek párt szándékosan mert sok a dolgom és majd jön ha akar, de még ki kell ezt hevernem. Jelentkező van.

Első vagyok. Én mondhatni gyorsan kihevertem. Ezen azt értem, hogy sosem sírtam vagy valami. Mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, lefoglaltam magam. Egy idő után kissé gyerekesen kezdett viselkedni, és nekem erőt adott, hogy én továbbra is normális vagyok, mivel ugye alapból rossznak réeztem magam mert nem akarom gyereket,de ez segített, hogy ne érezzem úgy. És rájöttem, hogy szereti akkor is lehet, ha épp nincs velem az illető! De azt elég sokáig tartott "kiheverni" hogy nem érezzem, hogy szerelmes vagyok belé. Naponta találkoztunk a munkánk miatt, ez nem tudom, hoyg segített-e vagy ellenkezőleg.

Terhes lettem, erre ő szakított mert korainak érezte. A sokktól még a mai napig nem tudok szabadulni, 1 éve voltunk már együtt, azóta nem talalkoztunk és csak 3x beszéltünk telefonon, 4 hét múlva születik meg a kisfiúnk és ő nem is kíváncsi rá, teljesen egyedül voltam az egész terhesség alatt, borzalmas volt.

Ja, én 32 vagyok, ő pedig 43.