Megijedtem, mi lesz velem 3 picivel?

nem lesz egy sétagalopp az biztos.

mekkorák a gyerekek?

szerintem ne izgulj,bele fogsz jönni:)

Mi is így jártunk, csak a 2.-al.

Első fiam 1,5 év alatt jött össze,mikor gondolkodtunk a 2.on már jó "korán" elkezdtünk próbálkozni, hogy ne legyen olyan nagyon nagy a korkülönbség,nem tudtuk hogy jön össze.Erre elsőre összejött, 17 hós volt a nagy mikor teherbe estem,picivel több mint 2 év van köztük.

De a gondolataim nekem is hasonlóak voltak mint most neked...de menni fog:))Akkorra meg a srácok már jól ellesznek egymással,talán még könnyebb is lesz,mint mikor a 2.született:)

Nekünk a harmadik úgy sikerült hogy védekezés mellett. A középsőm akkor volt 13 hónapos még szopott! A legnagyobbam 4 éves volt , akkor derültek ki bizonyos fejlesztésre szoruló dolgai ami anyagi terhet is róttak ránk pluszban amire nem számítottunk ugyebár meg fizikait is.

Gondolhatod hogy mennyire nem voltam felhőtlen, mikor kiderült a legkisebb ( 8 hetes voltaz uh-n már , de épp betegségeken estünk át előző hetekben így a rosszullétemet annak tulajonítottam, már amennyi volt).

Kétségbeestem, nekem is segít a férjem ahol tud dehát sokat is fdolgozik. Más segítségünk nincs.

Hát na, nem egy sétagalopp főleg mikor mindhárman egyszerre betegek hetekig is akár! és egyszerre kell nekik valami egyszerre sírnak ...hú.. de túl lehet élni és beleedződik az ember és napról napra jobb amúgy.

De egyébként nekem nem annyival nehezebb a 3-mal mint 2 vel volt, de mint írtam nekem a legnagyobbam amúgy is problémásabb kicsit, ő megedzett minket. A legkisebb meg nagyon kis nyugis, csendes, jó napirendű baba. (aludni éjjel nem alszik jól ugyan de minden más rendben van nála).

Nálunk úgy alakult,hogy nem is terveztük a harmadikat,csak jött,védekezés mellett :)

Meglepődtem,megijedtem (képzelheted),de semmiképp nem akartuk elvetetni.Május 28-án megszületett,3 hetes a tündérem.Az egyik lánykám 6 éves lesz jövőhéten ,a kicsi 3,5.Nem mondom,hogy a terhesség felhőtlen volt,mert hazudnék.Volt segítségem,de az utolsó időket nehezen bírtam,fáradékonyság,meg ami általában egy pociban lévő kis manóval jár.A két nagy miatt,igazából nem nagyon tudtam/volt időm gondolkozni a dolgokon,csak sodródtam az árral.Viszont a gondolatot,hogy ismét babás vagyok,hamar elfogadtam,sőt talán vártam is.Ez egy új helyzet számotokra,idő kell,hogy felfogd ,vagy helyretedd az agyadban a dolgokat,szerintem ez valahol természetes is,hiszen a baba mindig nagy változás az ember életében,több feladat,több felelősség (több boldogság:D) fel kell készülni rá,ez kinek rövid,kinek hosszasabb idő.

Most,hogy már megvan a harmadik talán tudok érdemben nyilatkozni.Nem állítom,hogy "aranyélet",van,hogy hullafáradt vagyok-lehet ezzel nem nyugtatlak meg,de ez az igazság-van,hogy amíg szoptatok,kettő az ebdért kiált-mint pl. ma-de ha van napirend az leegyszerűsíti a dolgokat.Amíg csak egy gyerkőcöm volt,sokszor volt megfelelési kényszerem,tökéletesen akartam helytállni mindenben.Most három gyerekkel,ha mindent perfektül megcsinálnék,szerintem beutalót kapnék a diliházba.Nem érdekel,ha van mosatlan,majd megcsinálom,vagy Apa.Ha alszanak,alszom én is,vagy csak pihenek.Igyekszem laza lenni,és ez úgy érzem megkönnyíti a napi teendőket.Sokat járunk játszóra vagy sétálni,nagy szerencsénk,hogy kertes házban lakunk,szinte az egész napot kint töltjük,így legalább nem bent tombolnak.Ezt csak azért mondom,mert pl. játszótéren a lányaim más gyerekekkel játszanak,a picur alszik,így én is tudok beszélgetni,persze résen kell lenni nem azt mondom.Nem kell izgulni,és ne érezd hülyén magad,az ismeretlentől mindenki tart egy kicsit!

Sok szerencsét kívánok!Ha kérdésed van írj!