Feltűnt nektek, hogy végig rettegünk?

Sok esetben azt látom, hogy egymást is remekül bírjuk rettegtetni. Volt már ilyesmiről téma, hogy ha kérdezi, hogy pl elvetélhet e a 6. héten, mert barnázik, akkor szemétség e azt mondani, hogy igen. Az a nehéz, hogy nem tudod milyen ember kérdezi ezt. Ha eleve iszonyat parás, akkor szerintem nem szabadna traktálni azzal, hogy igen, minden második válaszolónak pont így kezdődött a vetélése. Ezzel igazán nem segítünk. Ha már feltette a kérdést, minden valószínűség szerint pontosan tudja, hogy lehet baj és pont ettől retteg. A válaszolók meg még jobban elmélyítik benne, hogy van is oka rá.

Én nagyon sokat olvasok a neten, tisztában vagyok azzal mikor-milyen bajok lehetnek. 1-1 kisebb velem is előfordult a terhesség alatt, édesanyámnak meg nagyobb szomorúság is volt az első terhességénél. De ebben a témában (is) bekapcsol egy elég erős szűrő nálam, és úgy olvasom, mint információt, nem mint jóslást. Ezek a negatív tapasztalatok (másoké) arra jók, hogy informáltak legyünk, hogy ha van esély megváltoztatni a rosszat, még megtehessük. Nem azért, hogy beleképzeljünk minden hasgörcsbe valami szörnyűséget.

A sok ketyere, amit árulnak nálam arra jó, hogy kiválaszthassam, amit hasznosnak találok, hogy megkönnyítsék az életemet. Tehát nem védenek meg semmitől. Mitől is kéne? :) Pont most vettem egy légzésfigyelőt, pedig nem is annyira szerettünk volna eredetileg. De gondoltam ezen ne múljon, bár nem fog besípolni sosem :) Nekünk a családban még mostanában sem volt senkinek ilyenje. Szóval ez esetben engem beszippantott a babakelengye láz. :) Nem rossz ez, de aki nem vesz, az sem egy felelőtlen, csak egyszerűen nem akar ilyet venni és kész.

A másik amitől én személy szerint ideges tudok lenni, ha valaki azt mondja hogy pl szedjek én vasat, mert neki nulla vasa volt. De könyörgöm, akkor szedjen ő. Jah, ha most nincs, akkor majd lesz! Nála is így volt..."Nála is"...értitek? De nálam nem biztos, hogy így lesz. Hónapokig "vártuk", hogy majd jön az a rosszullét az elején, majd a 8. héttől. A 10. héttől. A szomszédnak is csak a 12. hét után volt igazából. Sose voltam rosszul egy percet sem. Ez nagyon bosszantó nekem mai napig a terhességem alatt. Tisztában vagyok vele, hogy sokan tényleg rosszul vannak, de azért csak ne legyen kötelező. Na, és ha én rettegősebb lennék, akkor ezektől pont agybajt is kaphatnék. És igen, ezért haragszom az ilyen emberekre, mert nem tudhatják, hogy én képes vagyok (valamennyire) csak külső infóként kezelni a -legtöbbször- félelmetes, negatív történeteiket, de mást mennyire beparáztathatnak 1-1 ilyen jó pofasággal.

Nem tudom.... Én nem rettegtem. Talán izgultam a Down-kór szűrésig, de ennyi. Tényleg. Nem paráztam rá se a terhesség alatt, se a szüléskor, és most sem hogy már 8hós a Kisfiam.

Nem voltak olyan bónáim, hogy ezt nem eszek, ezt nem csinálom, nem hajolok, nem simogatok kutyát, nem iszok tejet, nem fürdök a Balatonban, nem eszek lángost :D És ezek a hasonló eszméletlen dolgok. (nyilván most sarkítottam a dolgokat)

Mindent ugyanúgy csináltam, ezáltal nyugodt és kiegyensúlyozott terhességem volt, ami a Kisfiamon is meglátszik.

Zárójelben- az más ha valakinek van oka az aggódásra!