Menjen vagy maradjon a kutyám? Hármas ikreket várok!

#18 anak. Te sem vagy különb a 3. válaszolónál...

Tudod te milyen éveket gyermkre várni??? S azért ne legyen kutyája az embernek, mert lehet, hogy lesznek gyerekei???? Milyen embertelen gondolatvilágotok van nektek??? Jó, hogy nem azt írod, hogy menjen aboruszra, mert már van kuytája...

SZia lenne időd !És van férjed is..

A kutya bele fog rokkanni..inkább eltóri azt hogy kevesebbet vagy vele minthogy ellököd magadtol..

Nekünk megy kutyával..és lakásban van a kutyusunk már 12 éves nem lökném el magamtol 9 volt mikor az első babák jöttek..

Én nem adnám!Nekem is csak a férjem van!Mégis megy!

Üdv egy kutyás egy 3 as ikres és egy 6 hetes kismama..))

Én nem adom fel!!!

Én szintén 3-asikres vagyok, szintén lombikos, mi is lakásban lakunk és egy cicánk van. (Kutyát emeletes házban, lakásban nem tartanék, mert nekem a nagyobb testű kutyafajták tetszenek, szóval nekik nem lenne elég tér és mozgás.)

A cica 4 éves volt, amikor a gyerekek születtek, nem kijárós szobacica (sziámi). Tudom, hogy a kutya és a macska más, mert a macskát nem kell sétáltatni vinni, de ő is igényli a szeretetet, kényeztetést, gondolskodást, nagyon is, pláne, hogy eddig csak vele foglalkoztunk a férjemmel.

Azt abszolút meg tudom erősíteni, amit a kérdező is sejt, hogy az első fél évben nem nagyon lesz időtök szusszanni, és a kutyusra biztos, hogy sokkal kevesebb időtök lesz. Viszont úgy gondolom, hogy a "praktikus" feladatokat, sétáltatást/pisiltetést meg lehetne oldani. Reggel a férjed le tudja vinni, amíg a gyerekek alszanak, napközben biztosan fogtok menni sétálni a gyerekekkel babkocsival, akkor vihetitek magatokkal a kutyust is (amikor mi sétáltunk, sokszor találkoztunk olyan babásokkal, akiknek kutyusuk is volt, akár 2 is, persze nem 3-as ikrekkel). Este pedig ha leteszitek aludni a gyerekeket, akár te, akár a férjed le tudja vinni megint (nem tudom, hányszor kell/szoktátok, mennyi időre, stb.) Hétvégén ha mentek kirándulni, sétálgatni, akkor is veletek tarthat a kutyus.

Amúgy nálunk sosem volt kirendelt segítő, de van nagyi, aki segített.

A cica nem mehetett be a gyerekek szobájába, és az első időkben a 3-ból 2 eléggé félt is a cicától, kb. mostanra kezd oldódni a dolog, és alakul a "barátság", de már 2 évesek múltak.

Én úgy gondolom a ti esetetekben, hogy úgy érzitek, hogy a kutyusnak jobb lenne másnál, mint nálatok maradni a gyerekek mellett, akkor, ha lenne olyan jóbarát, unokatesó, családtag, stb., akiket jól ismertek és biztosan tudjátok, hogy jól bánna a kutyussal, akkor lehet, hogy odaajándékoznám. Viszont nem biztos, magamból kiindulva, hogy én ezt meg tudnám tenni. Szóval én pl. a cicával nem tudnám megtenni. Akár én is odaajándékozhattam volna a cicát anyukámnak (a nagyinak), de valahogy fel sem merült. Hangsúlyozom, megértem, hogy cica nem egyenlő a kutyussal.

Én maximálisan megértelek kérdező. Ha találtok a kutyusnak olyan gazdát, aki szereti, foglalkozik vele, akkor igenis jobb helye lesz ott. Fél éve éltem át ezt, megszakadta a szívem, imádtam a kutyámat, de sajnos oda kellett adni. Szerencsére nálunk a családban apósomék befogadták kertbe, így látogatjuk, tudjuk, hogy boldog és jó körülmények között van, de még így is rettentően hiányzik és már fontolgatom, hogy visszavegyük valamikor...de ez sok mindenen múlik.

Ez amúgy sokszor kutya függő is. Nálunk csak egy baba jött, de így is meg kellett válnunk tőle, mert ő konkrétan becsavarodott attól, hogy nem tudtunk vele foglalkozni, még a baba születése előtt. Sajnos problémák léptek fel a terhesség alatt, sokat voltam kórházban, amikor pedig itthon voltam, csak feküdnöm volt szabad (ez pedig hármas terhességnél szintén nem ritka). Párom rengeteget dolgozott (10 órát egy nap), a maradék időben járt be hozzám a kórházba, vásárolt be nekem, csinálta a házimunkát és a kutyával épp annyit tudott foglalkozni, hogy leugrott vele megpisiltetni. Azelőtt suliba jártunk vele, naponta kb.2 órát futtattuk, itthon is tanítottam, nagyon nagy mozgásigénye volt és tanulhatnéka. Nála is én voltam a falkavezér, mindenre hallgatott. Aztán 2 hónap ilyen élet után becsavarodott. Mindent szétszedett itthon, ránk mászott, nem lehetett rászólni, nem engedelmeskedett, szétkaparta az ajtót, bepisilt, ránk morgott kajánál stb. Ő nem tudta feldolgozni, hogy nem tudunk vele foglalkozni egy ideig. Ez odáig fajult, hogy már nem mertük hazahozni mellé a babát, így meghoztuk a nehéz döntést. Tényleg nagyon nehéz volt. Ráadásul mi menhelyről hoztuk ki, úgyhogy nem vagyunk azok a fajták akik csak úgy bedobják őt oda, mert jön a gyerek. Mindig is kutyás család szerettünk volna lenni. De egyszerűen azt hozta az élet, hogy nem lehet. És ilyenkor már a gyerek(ek) érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani. De a kutyának is jobb így akárki akármit mond. El sem tudom képzelni, hogy 3 újszülött mellett hogyan lehetne foglalkozni egy kutyával. És a van férjed szöveg... valószínűleg a munka mellett inkább neked segítsen, amikor otthon van, minthogy nagyokat sétáljon a kutyával, ő is ugyanúgy fog kelni éjjelente, mert egyedül képtelenség 3 óránként ellátni 3 kisbabát, ha valamelyik, vagy kettő, vagy mind a három órákon át sír, és tudna még 1-2 órát aludni munka előtt, akkor helyette vigye le még a kutyát, aztán amikor hazajön munkából és egy fél órát szusszanhatnál te is, akkor nem, mert neki le kell vinni a kutyát, de be is kell vásárolni, enni is kéne és még sorolhatnál sorolhatnám. Mi egy baba mellett zombik voltunk az első 3 hónapban, tényleg le a kalappal az előtt, akik ikreket nevelnek. De 3 kisbaba mellett nem férhet bele kutya! Annak valaki nagyon megissza a levét: vagy a kutya, vagy a babák, vagy ti!

Sok erőt és kitartást ahhoz, ami most rátok vár. De az öröm is háromszoros lesz :)