Akinél apás szülés volt, az apuka hogy viselte a dolgokat?

Velem végig bent volt a vajúdástól a varrásig.:)

Jól bírta,nem lett rosszul,végig mellettem volt és bíztatott,erőt öntött belém.

Örök emlék mindkettönk számára.:)

Csodálatos volt.

Nálunk a papa hősiesen viselkedett. Igaz egyszer rászóltam, mert úgy szorította a kezemet, hogy majd eltörte. Izgult értünk :)

Viszont a kórházban hallottam egy aranyos sztorit. Egy apuka elájult a szülőszobán és olyan szerencsétlenül esett, hogy lefejelt egy tálcás asztalt. Felrepedt a feje, rohantak vele a sebészetre összevarrni. Szegény kismama pedig úgy aggódott a férjéért, hogy észre sem vette és máris kint volt a baba. Lehet, hogy csak kórházi legenda, de aranyos történet :D

Az enyém elájult és magával rántotta a műszeres kocsit is :)

190 cm-es pasit kell elképzelni... Nem lesz több gyerekünk, de ha lenne, biztos nem jönne be, és én sem engedném. Azt se tudtam, melyikért aggódjak jobban, közben meg utasítottak, hogy "nyomjon"...ááá... szóval nálunk burleszk volt.

az elsőnél potyogtak a könnyei, amikor látta, hogy nagyon fáj éppen

a másodiknál már igazi hős volt, sokat segített, tartotta a fejem, biztatott

mind a két verziót imádtam :-)

jaj de édes ez a szájról szájra terjedő sztori:)) gondolom megélni nem volt annyira jó de mindenesetre emlékezetes:)

Nálunk az elsőt nem viselte annyira jól apa mert nem voltunk kellően felkészülve úgy értem se inni se ennivalót nem hozott magával viszont hajnali 1kor kezdődött a vajúdásom, otthon idegeskedtünk nem jutott eszünkbe ilyesmivel foglalkozni viszont 7-8órán át erős fájásaim voltak tehát nem úgy volt hogy na akkor leszalad enni én meg addig vajúdgatok egyedül, főleg hogy hajnalban semmi se volt nyitva a kórház meg kint van a város szélén.

Úgyhogy fáradt is volt éhes is szomjas is így mire a babánk megszületett már falfehér volt:DD A köldökzsinórt se vágta el mert félt hogy rosszul lesz:))

Amúgy is mindig viccelődtem vele mert ő az a típus akinek hamar leesik a vércukra, 3 óránként ennie innia kell, rosszabb mint egy csecsemő:)

Második szülésnél már jóval rutinosabbak voltunk meg az nappal indult és gyorsabb is volt jóval.

Úgyhogy ott már 1részt evett ivott előtte, másrészt tudta hogy hozzám ne szóljon vajúdás közben mert az szörnyen idegesít:DD És a köldökzsinórt is elvágta hősiesen, és jót sírtunk a végén együtt mikor a kezébe adták a lányunkat:)

Ja de mindezek ellenére élete legnagyobb élménye volt bevallása szerint mindkettő és ki nem hagyta volna:)