Nagyon el vagyok keseredve? Más is volt így?
Csütörtökön indítanak, ha addig nem indul be. Nem első babám, harmadik. Semmi sem úgy alakul ahogy szerettem volna. Semmi jele hogy készülne kifelé (csak a nyákdugó távozgat és néhány jósló), pedig szerettem volna egyszer átélni, hogy itthonról indulunk szülni. Ráadásul visszafordult medencevégű fekvésbe. :(
Se a front, se a meleg fürdő, se a tonic se semmi más nem tudta kicsalni. A férjem nem akar együtt lenni mert félti a kicsit, hiába kértem. Már ezt is magamra veszem.
Csak bőgök. A hormonok játszanak? Vagy túl érzékeny lettem?
Bocsi ha hosszú lett. Csak jól esett kiírni magamból.
Tudom, kisebb bajom is nagyobb legyen, de nagyon szerettem volna átélni még egyszer a szülést, és nem parázni a farfekvés miatt ill. az indítás miatt.
Sajnálom. Átérzem.
Pont ugyanígy voltam. Illetve majdnem.
Első két babám a 38-on megszületett.
A harmadik meg faros volt. Készültem a faros szülésre (már amennyire erre lehet készülni), rengeteg jóslóm volt (nyákdugó mondjuk sehol), és a 39. hét közepén három éjjel durva jóslózás során átfordult. Először harántba (készültem a császárra), aztán fejvégűbe.
Gondoltam hú de szuper, most már biztosan szülünk, de csak teltek a napok és semmi.
A betöltött 41-en elvileg be kellett volna feküdnöm. Aznap megittam a bába koktélt, ami közepesen erős fájásokat csinált, de csak rendszertelenül(protokoll szerint 41+3-on indítás), de a dokim (aki épp ügyeletben volt) még mahinált valamit a papírjaimmal, módosította a szülés várható időpontját két nappal későbbre, hogy még haza mehessek és hátha beindul. NEm indult. Befeküdtem. (Ja és mi szerelmeskedtünk is. Nem mondom, hogy minden vágyam volt, de nem esett rosszul, sőt :o) De rendszertelen nem túl erős fájásoknál többet az sem produkált egyik alkalommal sem)
És csak feküdtem és feküdtem 5 napig. A szerencsém az volt, hogy hosszú hétvégés ünnep volt, pünkösd, épp egy éve lesz, így az orvosom szabin. A főorvos, aki megvizsgált és amúgy mindent rendben talált, megkérdezte, hogy mikor lesz legközelebb bent az orvosom, mondtam neki, hogy pünkösd utáni kedden. Mondta hogy akkor aznap reggel van indítás.
Erre pünkösd vasárnap magától beindult. (41+6-on)
Ami rossz volt, hogy 8 napig távol voltam a gyerekektől, bár egyszer voltak látogatni, amikor még pocakkal voltam, és egyszer a szülés után. Azért kibírtuk.
Így utólag megszépülnek az emlékek, de akkor pocsék volt, emlékszem.
Nagyon szorítok Neked, és bízz benne, hogy a vajúdás megindulásakor is még simán fejvégűbe fordulhat!
Nagyon köszönöm a válaszodat. Igen, a faros szüléstől is félek kicsit, bár a szülésznőm és a dokim is magabiztos, és bíztat..
Megfordítani már mindent próbáltam (homeopátia, négykézláb, hídba lenni, és a gyerekeim is énekeltek a kistesónak hogy forduljon).
Hát talán már nem olvasod és babázol, de ha mégsem.
az én szülésznőm azt mondta, hogy harmadik baba simán befordul a fájások közben (és tényleg nekem is a méhösszehúzódások segítettek!).
Nagyon szorítok egy szép szülésért!
(Azt nem írtam, hogy nekem a leggyorsabb és legkönnyebb szülésem lett belőle, dacára annak, hogy nagy baba volt nagyon!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!