Nektek nem volt furcsa, hogy egy élet egy csöpség növekszik és fejlődik bennetek? Én még most sem tudom felfogni.15 hetes kismama.

Kicsit túl van misztifikálva a dolog.

Pl. gondoltatok már arra, hogy jahh valaha az anyám hasában növekedtem, még most sem tudom elhinni, olyan csodálatos, szavakkal le sem írható...

Sőt, továbbmegyek: a párod spermájára nézve elsírod magad, hogy ohh miből lesz a cserebogár?

nekem is fura volt ilyen gazdatest szerűen éltem meg először

és soha nem szoktam meg, nem tudom meg lehet e egyáltalán

most másfél éves a lányom de még most is rácsodálkozok hogy nahát gyerekem van és ez már így marad örökre :)

Képzeld, én sem minden nap gondolok ezekre a dolgokra. De amikor olyan hangulatban vagyok, és belegondolok, vagy a párommal beszélgetünk róla, igenis így érzek! A sperma dolog is érdekes, hiszen tényleg, "miből lesz a cserebogár"! :) Ne legyél már ilyen, kedves 3.! Mindenki elérzékenyülhet néha!

2-es voltam!

Jól van na! Nem akartam rosszmájú lenni, csak egyszerűen bennem semmi anyai ösztön vagy érzés nincs, és olyan furi ez az egész...

33N vagyok, és nem akarok gyereket soha.

Én a világ legtermészetesebb dolgaként élem meg a terhességet. Semmit nem érzek furának, pedig a kislányom egy örökmozgó. :)

Igaz már nagyon régóta vágytam arra, hogy gyermekem lehessen és alig várom, hogy a karjaimba tarthassam, mégis most úgy érzem, hogy az lesz a furcsa, ha nem lesz a pocakomba. :)

35 hkm

De, nekem is fura. Kis csodaként éljük meg a párommal, hogy ott van benn valaki, akinek személyisége van már, önálló élőlény, aki még ugyan rám szorul, de belőle is felnőtt lesz, idővel majd ő is ugyanezt éli majd át, mint most mi. És persze, azért tényleg kissé gazdatest-érzete van néha az ember lányának, meg mikor kinyomja a kis kezét, lábát, hátát, mikor mit, vagy rúg egy nagyot, akkor határozottan alien-es a dolog, ami az elején engem kicsit meglepett ("Húha, te tényleg itt vagy, lányom!"-érzés), de szeretem, imádom (magát a várandóságot és a babát is).

Talán teljesen felfogni nem is nagyon lehet, de engem mindenképpen meghat az érzés, hogy rám van szorulva egy kis élőlény, akinek tényleg tudásom (táplálkozásban ízlésem) szerint a legjobbat szeretném megadni, ő pedig némi mocorgással, kapirgálással viszonozza a dolgot. :)

25 hetes kismama