Ha terhességre kerül a sor és az anyagi körülmények nem megfelelőek, akkor, mi alapján hozzam meg a döntést, h megtartom-e a babát?

Szerintem te megerősítésre vársz hogy mi tegyél a babával, de te már tudod hogy mit akarsz tenni ugye?hát nem tudom védekezni kellett volna tudom késő bánat eb gondolat, szerintem tartsd meg a babát persze ha még belefér a költségvetésbe tudom mindeki azt mondja hogy ahol jut kaja 1 nek ott jut 2 nek is de ez nem így van kalkuláld bele hogy minimum egy havi 20-30 elmegy a babára kaja pelenka ha kell valami gyógyszer, a ruha a leg kevesebb turkáóba nagyon szépeket tudsz venni pár száz forintért akár már mostanába kezdheted beszerezni. De ez a te illetve a ti döntésetek

A választ neked-nektek kell meghozni. Viszont ha bárkit megkérdezel arról, hogy mit tart alapkövének egy gyerekvállalásnak, akkor tuti mindenki a megfelelő anyagi hátteret és a biztos párkapcsolatot fogja első sorban megemlíteni. Viszont egy csomó minden más dolog is közrejátszik... Nagyszülők támogatása, munkahely...

Már meg is válaszoltad a saját kérdésedet. Én szeretném a babát. Ennél nem is kell többet mondania senkinek. Az élet nem könnyű és amit elveszítünk azt soha nem kapjuk vissza. Előfordulhat hogy a párod is támogat és örül. De az is lehet hogy lelép. Előre sose tudni. De akárhogy is alakul ott lesz a gyereked, akinek egyetlen mosolya képes lesz szebbé tenni a nehéz napokat. Aki nem fog sok mindent kérni csupán szeretetet és a minden napi betevőt. Gondolom azért nem vagy teljesen nincstelen és az alapvető dolgokra tellik. A pici egy éves korától pedig négy órában dolgozhtasz is. Ne vetesd el mert azt örökre bánnád ebben biztos vagyok.

azt mondják, ahova a Jóisten báránykát ad, oda ad legelőt is! :)) Szerintem gondold át jól. Lehet később megbánnád,ha nem tartanád meg.A bejelentett munkahelyeden túl vagy már a próbaidőn? Ha nem, akkor ott ne szólj arról, hogy babát vársz, csak ha lejárt a próbaidőd. Azt követően védetté válsz, nem rúghatnak ki, ha a munkád engedi akkor dolgozhatsz még jó darabig, ami alapot adhat a Gyedre majd később gyesre mész és akár már az alatt is elkezdhetsz dolgozni. Szerintem,ha nagyon akarod megoldható.

szia!hasonló cipőben jártam én is,bár imádjuk egymást a párommal!mikor becsusszant a baba még sokszor ennünk sem volt mit.tudtuk,hogy nem maradhat,mi egy messzi idegen városban próbáltunk éldegélni és a legrosszabbkor jött a baba.a családomra nem lehet számítani,önző segg mind,anyukám nem Magyarországon él.lassan kezdtem megszeretni a babát és arra gondoltam lehet,h jobbra fordul minden.a párom hallani sem akart arról,h megtartsuk!a műtétet próbáltam elintézni de hol pénz nem volt hozzá,hol valami papír nem stimmelt.közel 11 hetes voltam,mikor a páromat sírva hívtam fel,hogy nem vetetem el mert nekem kell a baba!azt mondta akkor elhagy.este abban maradtunk,hogy ha akar marad ha nem,majd felnevelem egyedül.azt mondta neki nem kell a gyerek.én a szülővárosomban tartózkodtam pont,a párom pedig 250 km távol.egyedül maradtam,se pénzem,se munkám,se lakás,semmim sem volt!csak azt tudtam,hogy a gyermekemet imádom és nem bírom eldobni!onnantól,hogy kiderült jön a baba és h egy kegyetlenül nehéz döntést hoztam 5 hét telt el.akartam a babát de szerettem a párom és féltem.5 hét POKOL!a párommal rengeteg vita,dühös voltam rá!!!nagyon dühös!miután "szétmentünk" jött másnap a telefon,h szívéből szeret.aznap este eljött értem :-) megharcoltam a babáért,aki még a pocakban van és lassan félidős.az apja szereti és mindent megtesz értünk.hazaköltöztünk a szüleihez,akik várják örömmel az unokkát.a párom talált itt állást,a baba pedig mindezek elllenéére egészséges! Minden megoldódott és nem bánok semmit!annyit imádkoztam h végül minden rendbejött.a baba pedig kitartó volt,hát nem megérdemelte az életet? A te babád sem hiába fogant,nem azért,hogy bajt okozzon!csak gondold végig !:-)