Pár hetes terhes vagyok,4. gyerekem, van aki ilyen sokat nevel? Hogy lehet győzni ennyivel, tapasztalatokat várok!

Nekem mindig kétségeim vannak, hogy lehet ennyi gyerekkel korrektül foglalkozni? Hogy tudsz mindegyikre maximálisan odafigyelni?

Őszinte leszek szerintem sehogy. Akkor meg minek ennyi gyerek? Nevelje az utca, meg a TV?

Anyagilag Te tudod hogy álltok, ha a család bevétele (nem segélyből!) nettó 400 eFt felett van, akkor fogod bírni anyagilag, de akkor is megkérdőjelezem, hogy hogy foglalkozol korrektül mindegyikkel eleget!

Figyelj a kicsi vegulis ketto lenne mire jon a kicsi a nagy sokat tudna segiteni ha neki akarsz szulni... Mi is harman voltunk az ocsem az konkreten nekem es noveremnek lett szulve mindent mi csinaltunk. Etetes pelenkazas foglalkozas oviba hoztuk vittuk o volt a kedvenc a fiu. Mi egy szelet csokit kaptunk mert szegenyek vagyunk ocsem meg parenyica sajtot kapott nasinak napi ket zacsi csipszel mert gyujtotte ezt a pokemonos szarsagot... Utaltam. Szuloknek igy kell egymasdal meggyuloltetni a masikat.

Paromek viszont negyen vannak fiuk. Apuci felcsinalta folyton anyucit mert szep a nagycsalad, holott mar a harmafiknal besokalt a negyefiknel meg mar zokogott hogy megint terhes es ennyi gyereke legyen... Erezte hogy nem birja. 2 eves volt a legkissebb mikor anyjuk lelepett. Nem birta. Azota se tartja a kapcsolatot a 4 fiuval aposom nem birta egyedul a nagymama segitett nekik. Kozben apjuk kikoltozott nemetbe a gyerekek meg az idos nagymamara maradtak jo 5 evig.

Ha ugyerzed hogy a kapacitasod meghaladja semmikepp ne vallald be a negyediket. Barmikor is szulok meg egyet elkepzelhetetlennek tartanam hogy tartosan napi szinten kernem a tobbi gyerekem segitseget. Ocsem 7 eves koratol ( akkor mentem kozepsuliba es onnantol vegre nem az en felelossegem volt) 15 eves koraig nalam nem is letezett. 16 volt mikor szuletett a Fiam akkor o nyitott felenk es jott be egyszer furdesnel hogy meg nem is latta ruha nelkul. Azota nagyon joban vagyunk. Nyaralni is vittuk magunkkal.

Hát hagy írjak valami pozitívat is neked :) Én is a 4.et várom. Normálisan élünk, minden rendben szerencsére. Én itthon vagyok / leszek velük a legkisebb 8 éves koráig. Nem, nem vagyok besülve van saját életem, hobbim, segítek a férjemnek a vállalkozásában is, szóval nem csak a mosok főzök gyereket nevelek 3szögben élek-bár számomra ez sem szenvedés.

És hiszem és tudom hogy ez emberfüggő ki mennyi gyerekkel "bír el" és tud foglalkozni.

Bennem , önfényezés nélkül, van elég energia, türelem erő stb. arra hogy mindhárommal érdemben foglalkozzak , odafigyeljek rájuk, odaforduljak feléjük. Mindhárommal külön külön is szoktam programozni én is, de az apjuk is.

Együtt is természetesen hiszen így vagyunk egy család.

Persze aláírom hogy 8-10 órás munka mellett ez jóval nehezebben menne, tehát akinek így van azok között is ismerek aki nagyon jól megoldja de belátom hogy a munkahelyen való 100 bőr lenyúzása után már sokaknak nincs energia 2 gyerekre sem, nemhogy 3-4.re

De azért azt jó lenne ha belátnák az emberek hogy nem vagyunk egyformák és nem magunkból kell kiindulni. Lehet vki már 1-2 gyerektől "kész van" és el se tudja képzelni hogy többel elboldoguljon de azért ne vonja már kétségbe hogy van akinek pedig ez sikerül és jól megy.

Van olyan ismerősünk-barátunk akinek 1 gyereke van és saját bevallása szerint is neki még ez az egy is sok, van akinek 2 van és szintén ez a maximum nála.

De nem néznek hülyének hogy nekünk több van/lesz és még soha sehonnan nem kaptuk meg hogy el lennének hanyagolva vagy ne lennének megnevelve vagy bármiben hiányt szenvednének. (pedig ha ez így van az kézen-közön hátulról visszajut az illetőhöz ha szemtől szembe nem is, de pletykaként...)

Nekem a 3 gyerekem kisebb mint neked. Szerintem ha a nagyobbak nagyobbak akkor könnyebb a helyzet mivel a fizikai ellátás az kiesik a sorból , ami sokat számít (gondolok itt a fürdetés öltöztetés étel elététele témakörre)

Kérdésedben a gondot inkább ott érzem hogy ezt írod " 3-at sem egyszerű nevelnem"...Férjed nem segít, nem partner ?:( Bevonható segítséged nincs esetleg?

Én úgy érzem/éreztem 3-mal is jól boldogulunk.

Ha otthon tudsz maradni hosszabb távon, akkor szerintem nem gond.

De munka mellett.... hát, én sem tudom, hogy lehet minden gyerekkel minden este tanulni, beszélgetni, játszani és persze ellátni a háztartást, férjjel foglalkozni.

Ne haragudj, hogy csak bemásolom egy tegnapi válaszom, de a lényeg benne van:

0 éves vagyok, nekem van 12 éves, 2 éves, és váratlanul, minden erőfeszítés ellenére tavaly pont ilyenkor kiderült, hogy terhes vagyok. Sírtam a kétségbeeséstől, mert nem akartam, vissza akartam menni dolgozni, jó munkahelyem van, másoddiplomát is elkezdtem... És ekkor kiderült, mint hab a tortán, hogy ráadásul ikrek is...

Szóval most 4 hónaposak. Igen, vannak olyan pillanatok, amikor azt mondom, basszus, kellett ez nekem?

Pl. tegnap délután: a naggyal tanulnék, és nem értem, hogy miért nem érti a kerület-terület képletét, fordítva számolását, 1000-szer elmagyarázom az angolt, mire való a do, és csak a can-t emlegeti, közben százszor ott kell hagynom, mert a 2 éves kiszökött, és épp bezárja magát a műhelybe belülről, könyörgök, nyissa ki, mert sosem érünk annak a hülye angolnak a végére a naggyal, aki persze, hogy eljöttem, nem a tankönyvet nézegeti... Visszaviszem a 2 évest, kiderült, hogy bekakilt, ráadásul pisis a ruhája...Tisztába teszem, átöltöztetem, persze, hogy a szaros pelenkát kivágta maga alól, fejjel lefelé landolt, a forgószék lábára kenődött a laza állapotú cucc... Letörlöm, vissza nagyhoz, de közben érzem a kiságy felől az átható friss kakiszagot, valamelyik kicsi, de nem baj, lassan úgyis etetni kell őket. Mire kiértem, folytattuk a tanulást, eszembe jutott a pisis ruha, gyorsan el kell indítani a mosógépet, a szennyes tartó úgyis mindig tele, pedig mosok vagy napi 2-3 alkalommal. Mire leérek, hogy folytassuk a tanulást, sírnak a kicsik. Oké, be kell menni az udvarról, a nagy hozza a könyveket, én meg a bőgő 2 éves vonszolom, mert nem akar jönni, egyedül meg nem hagyhatom kint. Aztán ránézek a mosogatóra, basszus, elfelejtettem elmosogatni, mert akkor is etetni kellett. De ahhoz, hogy elmosogassak, el kellene a tálcáról pakolni, meg a mosógép is lejárt, ki kellene teregetni, de a reggeli mosás még rajta van a szárítón, megszáradt, le lehetne szedni, de a kiskád tele van, mert a tegnap száradt ruhákat nem volt időm elrakni, még jó, hogy nem kell vasalnom, mert azt anyura sózom rá. Bejövünk a szobába, egyik kezemben az egyik iker,etetem, a másik bőg, közben angolozunk, körbenézek, hogy igen, milyen szépen elpakoltam, még porszívóztam is, erre a 2 éves behoz 1 kiflit, még jó, hogy kistállal, én hagyom, mert etetek, és nem tudok futni utána, ha nagyot küldöm, hogy hozza vissza, bárhol is van, sosem lesz lecke, de kistál is hiába való, mert bizony az a morzsa a szőnyegen köt ki....Szóval porszívózni megint...

Aztán ki az udvarra, a 2 nagy, elpakolok, elmosogatok, meglocsolom a frissen ültetett muskátlijaimat, de 5 perc múlva a kölkök lelökik a kerítésről a virágládát, persze mind a 3 tő fejjel lefelé... kiabálok, visszarakják, a földet is. Felmosok a konyhában, hogy de jó, lassan a végére érek, erre a kicsi lerúgja a lépcsőről a cserép muskátlit, még jó, hogy fejjel lefelé landol, virág kiesett belőle..... Nem baj, türelmes vagyok, visszaültetem, persze nyakig vizes föld vagyok, kézmosás, de el kell mosni a mosdót is, áll benne a virágföld, ami a kezemről lejött...

Felmosás befejez, ki az udvarra, 2 éves nincs meg. keresem, a fáskamrában dekkol. Visszahozom, erre 2 percen belül ugyanazt a cserepet megint lerúgta. Cifrán káromkodtam, majd megint visszaültetem. Mondom, befelé, fürdés (végre, közeledik a nap vége, amikor is lefeküdhetek), útközben majdnem elhasalok a kiskád tiszta ruhában, a francba, nem raktam el, nem baj, majd holnap, addigra úgyis 2 szárítónyi ruha lesz pluszban, igazából teljesen időtakarékos vagyok. :)

Fürdés előtt a 2 éves ismét bekakilt. A kádban kézzel és tussal szabadítom meg az anyagtól, mert törlőkendő persze nincs fent. Utána kád kimosás Domestossal. Lejövünk, melegítek neki kaját, etetem, de egyedül akar, nem igen hagyom, rizs van pont. Minden erőfeszítésem ellenére a rizsszemek a padlón kötnek ki, amit előtte kb 2 órával mostam fel. Nem baj, felsöpröm. Amíg a kicsiket fürdetjük anyuval, (férjem dolgozik), a 2 éves kiszökik, mert meg van győződve róla, hogy a cumiját a kutya viszi el, amikor nem találja, és futok utána, hát az udvaron kéri a kutyát, hogy hozza vissza a nyamnyamot. Persze, pizsibe, és átgyalogolt a virágföldön, amit 2-odszor öntött ki, szóval pizsicsere...

Én igyekszem türelemmel, humorral kezelni a helyzeteket, de maikor pl. fejem fáj, hasam fáj, vagy nincs jó kedvem, hát én is felteszem a kérdést, hogy kellett ez nekem?

És akinek VAN gyereke, az érez így néha, hisz minden emberek vagyunk. Az ikrek rendesek, estétől reggel 7-ig alszanak, de 2 hónapos korukig.... Valamelyik mindig bőgött éjjel, borzalmas volt, és itt volt akkor is ugye a 2 nagy, ugyanezt csináltam, csak alvás nélkül.

Kedves kérdező, nyugodj meg, mindenki érez így, ez a természetes, hisz az csak a tv reklámban van, hogy a gyerek összeken mindent, anyuka meg boldogan mosolyog.

Én meg azt mondom, hogy ha hárommal elbírsz, akkor a negyedik se fog gondot okozni, főleg, hogy a fiad már 12 éves, ő már azért nem picike, persze ő is igényel törődést, de már nem kell, etetni, pelenkázni stb..

Szerintem simán bírni fogod, erős vagy, ha már 3mal is elbírsz.. én őszintén még 2vel se bírnék el :D

4 es vagyok én is ápoló voltam/vagyok:)

6 osnak nagyon klassz a nap leírása jókat derültem közben (tudom hogy átélni nem annyira vicces csak így olvasva:))

de annyit hozzátennék, hogy ez 3 gyerekkel is ugyanúgy megtörténik tehát 3mal is képes fejetlenségbe torkollani egy nap:) Ezen már egy negyedik sokat nem változtat:)

Ez egy más életforma az tény.

Az én férjem is nagyon a negyedik baba mellett volt egyébként, hallani se akart róla hogy esetleg ne tartsuk meg a kislányát (ő valahogy már akkor tudta hogy lány lesz és valóban az).