Hiszti vagy Ti is ennyire unatkoztok mint én, már sírok miatta?

Lehet nyavalygás,sosem gondoltam volna hogy ilyet fogok kiírni ide..Imádom a párom,mindig csak vele lennék,de nem lehet mert rengeteget dolgozik.Persze értem én,még ez mindig jobb mintha egész nap nem csinálna semmit,de én már kivagyok ettől,ez egy érzékeny pontom lett.A hétköznapokat még csak-csak elviselem,reggel 6kor kel 5körül ér haza,de én kb 1órától már számolom a hátralévö idöt,de tegnap este mikor hazaért és mondta hogy szombaton is megy,rögtön eltörött a mécses és zokogásba törtem ki,ő csrak ölelgetett szegényem,én meg kb úgy viselkedtem mintha Afganisztänba indulna másnap reggel.Lehet kínos ez a szitu rám nézve,már korábban is volt ehhez hasonló,de..hétfőn már azt várom mikor lesz hétvége,amikor együtt lehetünk,erre tessék..Ti is voltatok már így?Mit csináltok unalom ellen?23hetesen induljak egyedül kirándulni?Mert nagyon azon gondolkodom,hogy kocsiba be és go!Mikor még nem voltunk együtt a párommal,gyakran belevágtam egyedül is,de már másra vágynék..és amikor már itt lesz a babó,akkor is így lesz ez?