Abortusz, vagy a gyermek megtartása fiatalon?

Pár napja vagyok túl az abortuszomon, életem első babáját vetettem el. Még nagyon friss a sokk. Dől belőlem a vér, görcseim vannak, lelkileg teljesen kivagyok, egyfolytában sírok, és iszonyúan megbántam. Már másképp döntenék.

Jelenleg csak azt tudom mondani, hogy semmiképpen ne menjen el abortuszra, mert egy életen át bánni fogja, akkor is, ha most ez a praktikus döntés. A műtét után már nem úgy gondolkodna, mint előtte...

Kedves Édesanya!

Nagyon nehéz helyzetben vagy: a lányod és az unokád sorsáról kell döntened. És látom, hogy felfogod a döntésed súlyát. Ilyen esetekben mindig minimum 2 ember életét kell alaposan szemügyre venni: az anyáét és a babáét. A baba szempontjait ki-ki másképp látja, ha megengeded, erről most bővebben nem írnék neked, de mivel babáról beszélek, tudhatod, én hogyan vélekedem róla...

Viszont: a te történeted bizonyos mértékig párhuzamos a lányodéval. A te egykori döntésed világos. Azt próbáljátok higgadt fejjel, szeretetben megbeszélni, miként lehet összeegyeztetni az anyaságot - mégha ilyen fiatalon találkozik is vele valaki - a munkával, tanulással. A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást! :) Legfeljebb az baba születésekor szünetel a "karrier-építés", később pedig nagyobb lendületet vesz. Sok dolog nehezebb egy babával fiatalon, mint mondjuk 35 évesen - ahogy ez ma divat - , rengeteg viszont sokkal de sokkal könnyebb. Mosolygós, csinos és boldog anyuka válhat a lányodból, ha ügyesek vagytok. Belőled pedig aktív, fiatal, tetterős és szintén nagyon boldog nagymama. Tudod, sok házasságban, párkapcsolatban élő anyukának messze nincsen annyi segítsége, támasza, mint amennyit jelenteni tudsz te a lányodnak. Az első év kicsit húzósabb lehet ( bár anyukája válogatja - én mindhárom babámnál majréztam, legjobban a harmadiknál 35 évesen ), de aztán minden nappal könnyebb. A élet szép lassan visszazökken majd a rendes kerékvágásba, és ráadásul ott lesz az a gyönyörű baba, később kisgyermek is nektek. Nagyon bíztató, hogy a lányod nem döntött máris az abortusz mellett. Benne is mozgolódik a lelkiismeret és talán tudat alatt a vágy is, hogy a babája megszülessen. Tudod, ha Isten adja és él még 70 évet, akkor egy terhesség-megszakítás után ezt az iszonyú nagy lelki terhet fogja cipelni magával a sírig. Szinte nincs olyan nő, aki mégha reálisnak és egyedül lehetségesnek gondolta is a beavatkozást, a későbbiekben valamikor meg ne bánná azt. Az esetleges meddővé válás csak egy plusz kockázat. Nem törvényszerű, de a lehetősége fennáll. A "Mit tettem?"-érzése csak a műtét után tör rá az emberre, ezzel az iszonyattal a döntés meghozatalakor nem szoktak számolni. Magamnak hála Istennek nincs ugyan ilyen tapasztalata, de rengeteg abortuszon átesett nő történetét hallva - olvasva számomra ez egyértelmű. /0-70 évet, egy egész életet odadobni néhány kemény, ráadásul gyönyörű hónapért cserébe?

Azt képzeljétek el, milyen lesz majd az élet a babával. Annyira az elején vagytok még, hogy rengeteg időtök van minden apró részletet pontosan megtervezni. Mások kéretlen véleményével ne foglalkozzatok! Keressetek jó bölcsődét, aranyos gondozónőket! Ha eljön az ideje, akkor majd mehet oda a baba. Ha beteg lesz, te biztosan vigyázol majd rá, amíg a lányod tanul. Érdeklődjetek, milyen anyagi támogatást lehet igénybe venni, hogy a kicsinek és a lányodnak is mindene meglegyen. Rengeteg ilyen segítség adódik, sokan nem is tudják, hogy mennyi. Nálunk a helyi Caritas például biztosan olyan hely, ahol készséggel és önzetlenül segítenek. Vonjátok be az apukát és a családját is a baba körüli teendőkbe. Persze, hogy az lenne a legjobb, ha apuka is apukaként viselkedne, de ha nem, vagy most még nem, akkor ott vagy a lányodnak te.

Engedjétek meg magatoknak és itt főként a lányodra gondolok, hogy szeresse - szeressétek a babát. Ideális idő a gyermekvállalásra, hidd el nincs!! Az ember sosem érzi elég felkészültnek magát a nagy feladatra. A lányod valamiért most kapott babát. Hát vegyen egy nagy levegőt és vágjon bele élete egyik legnagyobb kalandjába! Egy kisbaba semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeresség, ezért jön a világra. Nem kell neki márkás cipő, meg kisruhák, csak az, hogy szeressék és hogy szerethessen. A lányod pedig ügyes lesz, figyeld meg és a segítségeddel leküzd minden akadályt. Boldog és büszke anyuka lesz, aki el sem tudja majd képzelni, hogy a gyermekével kapcsolatban valaha is gondolkodóba esett.

Egyik ismerősöm 23 évesen abortuszra ment mivel tanul és orvos akar lenni...nem értettem vele egyet mert abortuszellenes vagyok, de nem lehetett rávenni, hogy gondolja át a témát.

Azóta szinte minden nap sír, gyakran feketében jár merthogy csak ahhoz van kedve és azt lehet mondani, hogy depressziós, maga alatt van 2 hónapja.

Örülök, hogy a te lányod ezen nem kell átessen!!! Sok sikert mindenhez!

7-es vagyok. Köszönöm, hogy lepontoztatok, látszik hogy nincsen még felnőtt gyereketek. :D

Na majd rájöttök mindannyian.