Miért akarom már ennyire, hogy megszülessen?

Szia. Próbáld meg még egy ideig kicsit másfelé terelni a gondolataidat. Tudom, iszonyat nehéz, de muszáj. Én is nagyon türelmetlen voltam végig, siettettem az időt, ráadásul én nagyon nem szerettem terhes lenni, igazán terhes volt, minden negatívum összejött, ami egy terhesség alatt összejöhet (a cukron kívül). Alig vártam, hogy vége legyen és már babázni akartam, látni akartam a "miértjét" a sok áldozatnak. Sajnos a 29. héten megindult a szülés, kórházba kerültem, infúzióra raktak. Akkor fordult meg bennem valami. Imádkoztam, hogy még legalább pár hétig maradjon bent, hogy ne legyen semmi baja. Csak feküdnöm volt szabad, és minden napért hálát adtam, amit bent tölt még a kisfiam és érzem, hogy rúdogdos. Magamat hibáztattam, hogy bevonzottam a rosszat, biztos megérezte, hogy nem szeretem, hogy bent van, azt akarom, hogy végre kijöjjön. Megszerettem a pocakomat is (pedig ugye azért a végén már elég kényelmetlen volt). Végül betöltött 37. héten született meg makk egészségesen, jól kibekkeltük azt a 8 hetet.

Szóval örülj amíg bent van, élvezd ki a várandóság minden percét, de tereld el erről a gondolataidat. Tudom, hogy nem ettől indult be a szülésem, de nagyon bűntudatom volt miatta. :)