Menjek abortuszra, ha csak én akarom megtartani a babát, és nem támogat senki a megtartásban?

Eltartani el tudod magad és a babát?

Gondolom nem.

Gondold végig van-e hova menned,van-e aki segit felnevenni a babát,és úgy dönts.

Kérdező, alaposan égig kell gondolni pro és kontra. A #3-as válaszoló állításával ellentétben "és miegymás" az nincs, az apának kizárólag az a behajtható kötelessége, hogy gyermektartást fizessen az apaság megállapítása után, ennyi.

Mivel a szülés előtt leérettségizel, a szüleid csak akkor kötelesek eltartani, ha oktatási intézmény nappali tagozatán tanulsz tovább, a gyerekeddel kapcsolatban meg nincs semmiféle kötelezettségük. A leírt dolgokból az is biztosnak látszik, hogy csak GYES-re leszel jogosult az egyszeri szülési segélyen túl.

Szóval ezek a tények, kérdés, hogy te látod-e a "hogyan tovább"-ot...

Van egy csomó alapítvány, akik tudnak támogatni. Babakelengyével, pelenkával. Nyilván nem segélyen akarsz élni, de az elinduláshoz adna egy löketet. Dolgozni is el tudsz menni, ha kb fél éves lesz, kezdj el időben keresni valamit.

Tudod, TE szereted ezt a gyereket, TE nem akarod elvetetni. Az abortusszal a TE szervezeted, testi-lelki egyensúlyod borul fel. Adott esetben, ha tényleg rossz az egészséged, neked nem lehet több gyereked, nem anyukádnak és nem a pasidnak. NEKED lesznek adott esetben hosszú ideig álmatlan éjszakáid, TE fogod legjobban számlálni, hogy hány hónapos lenne, mit csinálna, fiú lenne-e vagy lány.

Anyukád nyilván félt, hogy mi lesz veled. Ez teljesen érthető. Ha megmagyarázod neki, hogy te az ő lánya vagy, ez a gyerek meg a tiéd, és te ragaszkodsz hozzám, és félted, szereted őt úgy mint ahogy anyukád annak idején és most téged is, talán megérti. Meg aztán, nem tudom, ő hány éves, lehet, hogy még relatíve fiatal, és kicsit attól is megijedt, hogy hamar nagymama lesz. Pedig egy unoka nem feltétlenül öregít. Egy igényes, fiatalos nőt nem fog lehúzni az unokája. Szerintem anyukád előbb-utóbb melléd fog állni.

A pasival két eset van: nyilván beparázott, de hogy megnyugtassalak, a várt babánál is be szoktak tojni, hogy mi el

lesz velük, úristen apuka leszek... és hasonlók. Nekik még olyan hormonok sem dolgoznak a szervezetükben, amik a 9 hónap alatt testileg-lelkileg felkészítenek a gyerekvállalásra. Szóval ő vagy túlteszi előbb-utóbb magát ezen, és örülni fog a gyerekének (mondjuk, ha már nő a hasad, rugdos a pici, szarabb esetben, ha már a kezébe foghatja), de ott a B verzió is, hogy nem hagy magának időt, és lelép. Nekem volt olyan ismerősöm, aki visszament, amikor már meglett a baba, mert akkor bírta felfogni, hogy mit jelent az, hogy apa lett.

Ha tudok még segíteni, szólj nyugodtan!