Menjek abortuszra, ha csak én akarom megtartani a babát, és nem támogat senki a megtartásban?

Hát, azon azért talán el lehet vitatkozni, hogy melyik a nagyobb áldozat, elmenni egyszer egy terhesség-megszakításra, vagy felvállalni egy nem kívánt gyereket egy élethosszra...

Az biztos, hogy egyik se kicsi, meg az is biztos, hogy nagy mértékben egyéni...

Egyébként, ha a srác egyenesen ellene van, hiába volt ott, szerintem szemétség elvárni tőle bármit, ha megszületik a baba. Direkt mondja, hogy nem akarja. Kettőn áll a vásár.

Viszont ha nem akar apa lenni, akkor az abortusz felét (minimum) ő fizesse. Legyen ott támogasson.

Kedves 20éveslàny!

Nehéz helyzetben vagy, és biztos, hogy nem könnyü most mérlegelned, érzelmileg nagyon érintve vagy a babàval valo viszonyodban, a baràtoddal valo kapcsolatodban, az anyukaddal kapcsolatosan és persze magaddal meg a jövöddel szembenézve.

Ez egy nagyon nagy döntés és bàrhogy is döntesz, meghatàrozo lesz egész életedben. Hogy melyik a könnyebb ut, vagy melyik a jobb ut arra magad kell hogy ràjöjj. Érdemes màsok élettörténetét elolvasni, akik hozzàd hasonlo helyzetben voltak. Az interneten, blogokon talàlsz ilyet, tudok ajanlani is, amit én atolvastam és nagyon megmozgatott.

Amit nagyon ajanlok, (bar ez elsöre nagyon nehéznek tünhet a rohano mindennapokban), tölts mindennap egy fél oranyi idöt csendben, igyekezz nyugalomba kerülni és mindenképpen igy hozz döntést, mert igy van a legnagyobb esély arra, hogy olyan döntést hozol, ami a belsödböl jön.

Nagy döntések elött mindig érdemes idöt adni magadnak, ha most ugy érzed sürget az idö, nagy érzelmek dulnak és indulatok mindenkiben és sok a vihar körülötted.

Sok eröt kivanok Neked!

Orsi