Jogos a félelem? Mire számítsak?

Ne félj, altatás után nem érzel fájdalmat és a vérzés is csökkenni fog, vagy teljesen elmúlik.

Nálam úgy történt, hogy bementem a küretszobába, ott felfeküdtem az ágyra, a lábamat kengyelbe tették és az aneszteziológus rám tett egy maszkot tovább nem is emlékszem. Elméletileg azonnal felébresztenek, de volt, hogy én visszaaludtam és nem emlékeztem rá, máskor egyből éber voltam.(sajnos többször volt benne részem) Délután megkapva a zárójelentést haza is lehetett mennem. Testileg nekem nem volt megterhelő, fájdalmat sem éreztem utána , lelkileg annál inkább.

Sok erőt kívánok neked, és mielőbbi felépülést.

Én befeküdtem a kórházba. Sík ideg voltam, rettenetesen féltem. Annyira, hogy még búcsúlevelet is írtam. Mondjuk nem kellett volna elolvasni a hülye beleegyező nyilatkozatot. Ha jót akarsz magadnak el se olvasd, csak írd alá. Aztán beletörődtem. Megnyugodtam, és ahogy telt az idő egyre nyugodtabb lettem. Amikor toltak a műtőbe már szinte mosolyogtam. Arra gondoltam, hogy hát persze, hogy ez velem történik. Ki mással? És csak mosolyogtam. Felfeküdtem az asztalra. Olyan nyugodt volt mindenki. Jött a doki, mondta, hogy semmi baj nem lesz, nemsokára felébredek. Engem injekcióval altattak. Beadta és mondta, hogy el fogok aludni. Az a pár másodperc hihetetlen nagy élmény volt. Csak annyit éreztem, hogy fáj a kezem, ahol beadta, és olyan fura szagot éreztem, olyan gyógyszerszagot. De jó volt. És a következő pillanatban már toltak ki. Mesélték az ápolók, hogy össze vissza beszéltem, le akartam szállni az ágyról, vigyorogtam össze vissza. Erre csak foltokban emlékszem, majd visszaaludtam. Életem egyik legjobb alvása volt.

Ez egy szörnyű időszak, de ez tényleg a legkevesebb, ettől nem érdemes félni.