ÖNZŐ lennék vagy NORMÁLIS a reakcióm? Teljesen elkeseredtem.

Ha nem is vgy önző,de nem is méred fel reálisan a helyzetet.Te otthon maradhatsz 2 évig a babáddal,amit pl.nagyanyádék nem tehettek meg.3 hónap után menniük kellett dolgozni,a férjük meg legtöbbször a munka után ment a második állásába.Ők sem tudtak a feleségükkel meg a gyerekkel sokat foglalkozni.A mai fiatalaaszzonyok elvárják,hogy a férjük körülugrálja őket. ( tisztelet a kivételnek ).Természetesen jogos elvárás,hogy törődjön a párjával és a gyerekével,de : van egy mondás,hogy valamit valamiért !

Írod,hogy a párod munkanélküli,és egy nyelvtanfolyamot akar elvégezni.Gondolom azért,hogy utána jobb munkához és jövedelemhez jusson.Így a család fenntartása is biztosított lesz,ami most elég problémás.Jobb lenne,ha nem tanul és veletek tölti az idejét,de nem jut majd pénz a szükséges dolgokra vagy pedig átvészelitek azt a félévet,és utána nyugisabb lesz az életetek.Nézd a dolgot ebből a szempontból és akkor nem leszel elkeseredve.Értetek teszi nem ellenetek.Ennyi megterhelés után pedig természetes,hogy elmegy focizni.Neki is kell a kikapcsolódás.Akkor haragudhatnál,ha inni vagy bulizni menne,mint sok más férfi.

Ne tedd tönkre a kapcsolatotokat értelmetléen síránkozással.A gyerekednek sem lenne ez jó.

Nálunk ugyanaz a helyzet, mint az elsőnél, csak az én férjem reggel 6-kor megy el és este 6-kor jön haza. Ilyen a munkája. Nem tudtam pontosan rájönni a kérdésedből arra, hogy de. viszont otthon tud lenni veletek a férjed? mert azt írod, hogy 1-től van a tanfolyam. Szerintem használjatok ki minden percet, amikor együtt tudtok lenni hárman, az angol tanfolyamot meg úgy fogd fel, hogy értetek teszi, mert azt akarja, hogy majd ha egyszer olyan munkahelyre pályázik, ahol be is lesz jelentve, kell a nyelvvizsga és most amíg "munkanélküli" addig ingyenes. Hidd el én tudom, hogy amúgy milyen drága. Most járok két hónapja én is angolra és eddig 100ezerbe van.

31 hetes km.

Hidd el, hogy hamar el fog menni az a néhány hónap, észre sem veszed és már vége is lesz a tanfolyamnak. Nem olyan nagy tragédia ez, csak hozzá kell szokni a megváltozott időbeosztáshoz és majd úgy is kialakul a napirendetek, biztosan lesz ideje rátok is. És tényleg nem évekről van szó, hanem a baba születése utáni két hónapról, ha jól értem.

Én azt sem mondanám, hogy önző vagy, meg azt sem, hogy normális a reakciód, mert kicsit valóban jobban megijedtél a szituációtól, mint kellene. Szerintem. Ez lehet a hormonok miatt, lehet amiatt is, hogy most egy kicsit unatkozol és többet igényled a párod társaságát. Dolgozol, vagy otthon vagy? Nem arról van szó esetleg, hogy otthon vagy és szeretnéd, ha a férjed minél többet lenne veled, mert szükséged van a társaságra?

Hidd el, hogyha már meglesz a baba, akkor repülni fognak a napok. Én még csak most szültem szinte és már süthetem az első szülinapi tortát, azt hiszem, hogy ez volt a leggyorsabb évünk.

Az én férjem is sokat van tőlünk távol, mi külföldön élünk (itt nincs nagy panasz a politikára, jól működik, mégsem vagyunk elkényeztetve). Fél évig kaptam a baba után juttatást a munkahelytől, államtól, azután semmi, mehettem volna vissza dolgozni. A férjem abban a fél évben normálisan otthon volt velünk, mert egy munkája volt, illetve heti három nap tanfolyam, de az esték, hétvégék ott voltak. A fizetett fél évem lejárta után viszont dönteni kellett, hogy én megyek vissza, a gyerek pedig bölcsibe és más neveli heti 45-50 órában, vagy ő vállal másodállást. Egyértelműen az utóbbira szavaztunk mindketten. Azóta heti két délutánt van velünk otthon és hétvégén délutánig, egyébként csak jön-megy munkába, munkából.

Eleinte rossz volt, ki voltunk bukva mindannyian, de átbeszéltük és ismét arra jutottunk, hogy ne a gyerek legyen bölcsibe adva.

De most például én megyek vissza 2-3 hónapra dolgozni és a nagyik jönnek hozzánk babára vigyázni és nem azért, hogy a férjem jelen pillanatban többet lehessen velünk, hanem azért, mert felajánlottak neki egy sokkal jobban fizető munkát, amihez viszont újabb tanfolyamra kell mennie, amire csak akkor mehet, ha leadhatja a másodállását és én keresem meg a kieső pénzt.

Baromi kényelmetlen időszak lesz mindannyiunknak, ha úgy nézzük, akkor teljesen felfordítjuk az életünket, még csak nem is leszünk többet együtt (sőt!), de akkor is azt mondom, hogy örülök a lehetőségének, hosszú távon megéri, mert ha ezt megcsináljuk, akkor téltől csak napi nyolc órát kell dolgoznia ugyanazért a pénzért, amiért most napi 12-t és a többit velünk töltheti, pihenhet.

Nem szabad mindig azt nézni, hogy jelenleg, vagy rövid távon mi a jó, mit szeretnénk, hanem előre kell tekinteni, mert hamar eljön a jövő március, túl lesz a párod a tanfolyamon és lehet, hogy sokkal jobb munkát csinálhat, többet adhat meg nektek, többet lehet veletek utána évekig.

Szerintem pedig nem vagy önző! Főleg az elején tényleg szükség lenne a segítségre. Én is alig vártam, hogy hazajöjjön a párom, hogy egy kicsit "kiengedjek". Aztán úgyis belerázódtok, később már nem lesz gond. Jó lenne valami kompromisszum, pl. foci ugrik a tanfolyam idejére (meg aztán ugyebár tanulni is kellene valamikor...). Neked és a gyereknek is szükség lenne az apjára. Gondolom a pároddal egyetértésben vállaltátok a gyereket, tehát neki is ki kellene vennie a részét az otthoni teendőkből. Persze, ha nincs más választás, akkor a család segíthet kicsit többet a tanfolyam ideje alatt. Én megértelek, de hidd el, ha már ott lesz a baba, a párod igyekezni fog hazafelé, amint lehet, hogy csak na...! :) Fel a fejjel!

Amúgy meg nem értek egyet azzal a fene nagy egyenjogúsággal. Túl sok teher van manapság a nőkön, mind fizikailag és mentálisan is. A környezetemben a nők lassan már úgy eszik a nyugtatókat (orvosi utasításra!), mint ha cukorka lenne... :( Nem biztos, hogy azt kell nézni, hogy régen milyen volt, hanem azt, hogy a jövőben milyen lehetne. Bocs az off-ért!