Tényleg léteznek abortusztúlélők?

a falnak kent? Júj basszus még jó h nemlett semmi maradandó bajod. Anyám énvelem sem bánt kesztyűs kézzel,de tudom h ő nem lenne ilyen,öt a komcsi anyja tette tönkre. Tudom h nem akart elvetetni,a családja beszélte tele a fejét. Meg ordítoztak vele h mit képzel h huszonéves fejjel akar szülni,a mi családunkban 40 alatt nem divat szülni. Engem is rá akartak beszélni az ab.ra ugyanezzel a szöveggel. Ki is tagadtak nem beszélnek velem. A fiam apja elhagyott,az albérletből is kiraktak. Szal a szó szoros ertelmében semmim nem volt. A helyemben biztosan sokan elvetették vna. De nekem eszembe sem jutott. Feketén dolgoztam egész napokat és eltartottam az anyámat és a tesómat,akik egész nap az ágyba döglöttek. De 7hós terhesen összeköltöztem a párommal,akit 3hós terhesen ismertem meg. Nevére vette a fiamat még születése előtt. Mindenünk meglett mire szültem,ahogy ma is megvan mindenünk. Se szeretetben se anyagiakban nem szenvedünk hiányt. Ez az én történetem. :D

apád nemnormális bocsi h ezt mondom de nemtok rá mást mondani. Az enyém se normális különben neki meg a k.rvázás mindig fontosabb volt mint a családja

Nagyobb terhességnél ma is darabolnak. Egyébként a szippantás sem jobb. Ott is darabokra szakad az embrió. Így a pici szempontjából egykutya. Csupán a méh miatt humánusabb az eljárás. Persze így is úgy is "kaparással" fejezik be, ha alaposak.

Egyébként én mindig úgy éreztem, hogy nem tartozom a családomhoz, nem vagyok igazi családtag. Anyám harcolt azért, hogy megtarthasson. Ő volt az aki úgy gondolta, élnem kell. Mindenki más abortuszt akart. És én is úgy éreztem mindig, hogy nem szabad senkit sem zavarnom a létezésemmel.

18.as én is dettó így vagyok vele. Mindig azt éreztem h fölösleges vagyok :(