Mikor kezdődtek az alábbi dolgok nálatok, kismamák?

Én annyira felpuffadtam, és görcseim is voltak, hogy a 7. héten vettem egy nagy kismamafarmert, ami majd leesett rólam, de legalább nem éreztem úgy, hogy megfulladok.

Azóta is azt viselem, most a 21 héten a csípőm is széttágult annyira, hogy még a csípőnadrágok se jönnek fel rám. Melltartó is másik kell, és a felsők is rövidek már. Néha kicsit hülyén nézek ki, de várom a tavaszt, normális nadrágot nem sikerült találnom, pedig nagyvárosban lakom.

Soha. Kigombolva hordtam a csípőnadrágjaimat végig. Természetesen hosszú pólóval vagy bandázsal.

A szívhang után elmondtuk mindenkinek.

Nincs megkeresztelve a lányunk, de a nevét már a fogantatás előtt tudtunk :)

Vásárlás akkor volt amikor már tudtuk a nemét, a 24. héttől.

Nekem is nagyon hamar szorosak lettek a nadrágok. Én varrtam magamnak széles fekete gumiból egy övet, az volt rajtam, és nem volt begombolva az öv alatt a nadrág. Ezzel kb. a 12 hétig kihúztam, utána már kellett a terhes nadrág.

A munkahelyen és a rokonoknak is a 12. hét után mondtuk el, amikor meglett a kombinált teszt eredménye. Nekem is nagyon rossz volt hazudni amikor a munkahelyen rákérdeztek, de úgy voltam vele hogy még mindig inkább ez, minthogy rossz hírt kelljen közölni, ha a 12. heti vizsgálatig történik valami. (én veszélyeztetett voltam ebből a szempontból PCOS meg IR miatt, de végül semmi baja nem lett szerencsére).

A neveken folyamatosan gondolkoztunk, még a szülés alatt is ment az ötletelés :)

Keresztszülőkön nem gondolkoztunk soha, nincs megkeresztelve.

A vásárlást kb 24 hetesen kezdtem el a babakocsival, aztán szépen sorban a többit :)

Off: Ha nem kereszteli meg valaki a gyerekét, az ugyanúgy egy döntés és példamutatás, mintha megkereszteli. Egyrészt a keresztség ígérete a szülőt "kötelezi" nem a gyereket. Másrészt aki nem kereszteli meg, általában (tisztelet a kivételnek) vagy nem is ad lehetőséget a gyerekének semmilyen vallás megismerésére (mert sokszor maga sem ismeri) vagy "babonaként", toleránsabban kulturális érdekességként tálalja a vallásokat, ami szintén egy irányba való terelés, ha úgy tetszik "kényszerítés".

Végsősoron a gyerek mindkét esetben később dönthet ellenkezőképp, mint a szülei - pl. ismerek csecsemőként megkeresztelt buddhista papnőt és muzulmán-feleséget is.

Szóval csak a szokásos frázisozás helyett, hogy "majd választ", gondoljunk bele, hogy akár megkereszteli a szülő a gyerekét (akár nem), saját hite (vagy nem hite) szerint akar jót neki - és valahogy akképp befolyásolja, ahogy ő választja ki egy darabig az ételét, a ruháit vagy majd az iskoláit.