Gonoszság tőlem, hogy nem akarom hogy a babánk a mi szobánkban aludjon?

Ne keserítsen el:), nem vagy még gyakorló szülő, nem baj az ha nem tudsz "mindent":).

Éppen azért tud jó lenni ha egy szobában vagytok, mert nem kell sírnia a picinek, hogy észrevedd, valami "gondja" van. A legkisebb mocorgásból érezni fogod ha kelni készül:). Te fogsz r felébredni, mert te vagy az anyukája, hormonálisan is rá leszel hangolódva. Az apák pedig a legtöbbször fel sem ébrednek olyan neszekre, amire az anyák igen, persze ha nem üvölt a baba:). Csak odafordulsz, átlépsz a kiságyhoz és már szoptathatod is, megsimogathatod... Ha pedig véletlenül pelenkázni kell, azt is gyorsan meg lehet ejteni ha odakészítesz egy pelust este, ha nincs vaksötét, meg tudod csinálni. Egyébként a legtöbb esetben éjjel nem kell pelusozni, max. ha kifolyt a pisi vagy kakilt a baba.

Tudod mikor lennél önző? Ha a külön szoba ajtaját becsuknád, és hagynád sírni, hogy te nyogodtan tudj pihenni...

És mivel nem arról van szó, hogy magára akarod hagyni, nem vagy önző. Ha vállalod, hogy átjársz hozzá éjjel, ha kell, vagy ott alszol, neked lesz nehezebb, de a babának tulajdonképpen mindegy. Ha nem megy bármikor változtathattok.

Nem gonoszság. Élesben majd úgy is látni fogod, tudod-e tartani a teóriáidat :) Mindenki másképp csinálja, sokféle baba és sokféle szülő van, lehet, hogy nektek majd ez válik be. De azért az sem kötelező, hogy teher legyen, ha veletek alszik a gyereketek vagy hogy ne lehessen párévesen átszoktatni, ha nem rögtön külön alszik.

Az én önzőségem, hogy a mi szobánkban van, de külön ágyban. El sem tudom képzelni, hogy egy másik szobába kellett volna átjárnom szoptatni, hogy sokszor a kanapéra kelljen áthurcolászni az ágyneműm és ne a férjem mellett aludjak, hogy ha elgurul a cumi vagy nem találja alvókáját, ne legyen elég csak lehajolnom, és mindig jól jön, amikor hajnalban hűvösebb lesz, elkezd mocorogni, de megnyugszik, ha betakarom. És nagyon megnyugtató, hogy hallom szuszogni egy karnyújtásnyira.

hát az első gyereknél külön raktam a bébit

de kb 2 hét múlva rájöttem h ez nem fog menni éjjel többször kelt enni átmentem felvettem szopi majd ijedtemben majdnem a falom voltam mert h félálomban nem kapcsoltam ki a bébiőrt és elkezdted visítani, sikeresen ezt többször is képes voltam eljátszani 1 éjszaka ....

2 hét múlva olyan voltam mind egy zombi nem aludtam sem éjjel sem nappal

na akkor magam mellé tettem egy mózesben éjjel szopira kivettem és együtt aludtunk tovább majd mikor nagyobb lett az ágya került a fejünkhöz keresztbe abban aludt

szépen lassan került át a saját szobájába

ezt a 2ik és most a 3ik gyereknél is alkalmazom és eredményes volt/van

mondjuk én szeretem ha mellettem alszanak éjjel

de most már a nagyok: 11 és 8 évesek szal csak akkor ha a párom éjszakás :-) a kicsi 2 éves, fél év múlva került át tőlünk másik szobába

most lefekvésnél bebújik kicsit mellém megölelget megpuszil majd kb 10 perc után megy a saját ágyába aludni megfogom a kezét és 5 perc és alszik

de nem vagy gonosz :-)

az a ti életetek úgy rendezed ahogy akarod

most elgondolsz valamit és majd lesz valahogy :-)

ha mázlis vagy akkor átalussza az éjjelt hamar és nem kell mászkálni hozzá

én is így akartam de nem ment utáltam zombi lenni :-P

szal majd kialakul h is lesz nálatok

és nem kell mások véleményére hallgatni tuti h ök "mindig mindent jobban tudnak"

:-DDDD

Nem vagy önző, és ha be is bejön, akkor ez nagyon jó is lesz:)

Nálunk ugyanígy volt, baba kezdetektől a saját szobájában, saját ágyában.A szobájában van egy kihúzhatós kanapé, első 3 éjszaka ott aludtunk vele, aztán már mindenki a saját szobájában.Nekem nem volt megterhelő éjszaka 2-3szor átmenni hozzá, igaz nem is hagytam egész éjjel cicin.Szopi után letettem a helyére, és ha sírt sem feltétlen kaptam ki, hanem tornáztattam a lábát,simogattam a pocakját, persze volt,hogy kézben ringattam.1 hónaposan teljesen átaludta az éjszakát és ez azóta is így van.

Én mióta megszületett nagyon rossz alvó vagyok, minden gondolatom nála van, nekem kell a saját szoba, hogy tudjak én is pihenni, ez mindnyájunk érdeke

nem vagy önző:) inkább előrelátó

legyen mindenkinek saját birodalma

nekem is az volt a félelmem, hogy majd nem tudom átszoktatni a saját ágyába.

mi úgy oldottuk meg, hogy én költöztem át a kicsi mellé

ő a kiságyban, én kanapén, a férjem a másik szobában (fontos volt, hogy tudjon aludni, így amikor hazajött, én is tudtam pihenni)

és érdekes módon akkor aludta át először a babám az éjszakát, amikor visszaköltöztem a hitvesi ágyba :)

Én is így tervezem. Lesz egy plusz ágy a babaszobában, ami mellesleg a mi szobánkból nyílik. Az első időt biztos ott fogom tölteni vele, de szeretném én is, ha úgy szokná meg, hogy a saját ágyacskájában.

Aztán, ha így nem lesz jó, akkor majd agyalok rajta akkor. :D De legalább egy tervnek jó ez. :) Szerintem így ideális lenne és nem tartom magam ezért rossz embernek/anyának. A párom is ugyan ezen a véleményen van, habár tudom, ő is nagyon szívesen felkelne hozzá bármikor. :)

Szia!

Szerintem nem vagy gonosz,vagy ha te az vagy én is az vagyok.Pár hét múlva megszületik a kislányunk,akit már nagyon várunk,de Ő is különszobában,külön ágyban fog aludni.A szobája pár lépésre van a miénktől,nyitva lesz mindkét ajtó és rá fogok látni.Ha nagyon-nagyon sokszor kellene kelni,akkor betesszük a matracot mellé,de én is látom,hogy sógoromék mennyit szenvednek,mert a 3 éves kislányuk a mai napig velük alszik.Nem szeretném ugyanezt végigcsinálni...