Szerintetek megfogom valaha gondolni magam?

Én imádtam a terhességet, pedig az elején hányingerem volt és egyszer egy hétre be is kellett feküdnöm a kórházba. Nagyon jó volt érezni a pocakomban a baba rugdosását, táplálom, védem. Lehet, higy hülyén hangzik. Amikor megszületett nagyon örültem, hogy végre a karomban tarthatom, de sokáig hiányzott a pocakomból, hiábyzott a terhesség.

Szerintem a terhességtől ne félj, a szülésen meg át kell esni. De még rá lrsz ezzel foglalkozni. :)

Amikor bent van, az tök bulis :) Szerintem ne hagyd ki. A szülés egyetlen nap, akárhogy is, túl leszel rajta! A mai orvosi segítséggel meg simán bírni fogod! Fájdalomcsillapítás is van, nem is akármilyen! Utána pedig ott a kisbaba, amiről már sokat sejtesz!

Megéri kibírni azt az egy napot ezért a csodáért!

Hidd el,előbb-utóbb szeretnél anya lenni te is!:)

A terhességgel kapcsolatban pedig annyit tudok írni,hogy fantasztikus érzés!Nagyon jó állapotosnak lenni és valami csoda ahogy most is mocorog a picikém amikor írom ezeket a sorokat!!!!:)

19+1 hkm

En amikor összekerültem a parommal 23 eves voltam, kategorikusan közöltem vele, hogy nem akarok gyereket, felölem eshet a piros ho vagy potyoghatnak a kisebbsegi gyerekek az egböl, en nem szülök az fix! Parom elfogadta, beletörödött. 25 evesen egyik naprol a masikra (szo szerint) közöltem vele, hogy na mar most en meggondoltam magam, ugyhogy abbahagyom a gyogyszert es gyerekünk lesz :) Szegeny parom majd szivrohamot kapott a meglepetestöl, de nagyon örült neki! :)

Azota mar ket 5 eves kis ördög anyukaja vagyok es el sem tudom kepzelni, hogy miert is nem akartam en gyereket soha sem.... :D

Szoval valoszinünek tartom, hogy nalad is meg fog valtozni, de ezt majd a jövö alakitja :)