30 feletti, első gyermeküket váró kismamáktól kérdezném, milyen előnyöket ill. hátrányokat láttok abból adódóan, hogy nem huszonévesen vállaltatok babát?

Egy negatívuma van, az ANP vizsgálat eredménye valószínűleg pozitív lesz Down-kórra - de egy az esetek 99%-ában téves riasztás, csak az életkor miatt jön ki a pozitív eredmény.

Mivel nem csitri vagy, valószínűleg okosabban fogod nevelni a gyerekedet, statisztikák is alátámasztják hogy a később született gyerekek IQ-ja magasabb.

Az életkor miatt ne aggódj, mindannyian láttunk már fiatalos, életvidám 40 éves nőt, és 25 éves lepukkant, kiélt lányt is. Ez nem korfüggő.

Szia

Én 30 éves vagyok és most 25 hetes terhes, már most leszünk 6 éve házasok, de csak tavaly kezdtük el tervezni a babát, én is féltem, hogy nem fog összejönni hamar, de 2 hónap alatt sikerült, de sajnos el is ment az 5. héten, picit vártam és augusztusban ismét sikerült elsőre. Szóval ne izgulj, nem érzem úgy hogy idős lennék és mindenki annyi amennyinek érzi magát :)

31 évesen és 38 évesen szültem a gyermekeimet. Anyagi biztonságban, ami nem volt még meg huszonévesen. Pedagógus vagyok, sok tanítványomnak van már gyereke, tanítványom gyerekét is tanítottam már. Azt látom, hogy számukra fontos még a szórakozás,nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni. Rendszeresen lepasszolják a kicsit a nagyszülőknek, és úgy mennek wellnessezni, utazni stb.

Teherbeesés: Mindkét baba elsőre megfogant. A szülés sem volt nehezebb, mint a mellettem szülő 20 éves volt tanítványomnak, sőt, szegény teljesen kétségbe volt esve, végig üvöltötte az egészet. Mikor mi mentünk haza, még alig tudott vánszorogni a folyosón. Nem azt mondom, hogy a korom miatt vagyok erősebb, hanem mert én ilyen vagyok, 20 évesen is , meg 40 évesen is. Szerintem 32 évesen még igencsak fiatal és erős anyuka leszel, megfontoltabb, türelmesebb és magabiztosabb.

31 évesen szültem.

Majdnem egy évet vártunk a babára, viszont a szülésem álomszerű volt, 5 óra alatt meglett a lányunk, nem is fájt igazán, a kitolás rövid volt és gátvédelemmel szültem.

A szülés után rögtön magam zuhanyoztam, teljesen jól voltam.

Hátrányát talán abban látom, hogy már nem bírom úgy az éjszakázást, mint 20-as éveim elején, más negatívumot egyenlőre nem tudok felhozni.

Talán annyit, hogy az nekem sem tetszik, hogy lehet, hogy a lányom 50-60 éves korában már nem fogok élni, de ezen már nem tudok változtatni.

Nem kell aggódnod, nincs miért. 31 évesen a legszebb korban vagy. Én is egészségügyi okok miatt sajnos csak 32 évesen szültem az első babát és most 36 évesen lesz kistesó. Én is aggódok pár betegség miatt, de erre vannak a tesztek, mindent végig kell csinálni... amit az orvos javasol. teherbe esni nem nehezebb, sőt 35 felett gyakoribb az ikerterhesség is. más lenne ha 40 lennél, de csak 31 vagy, ez nagy különbség, nyugi :-).

Előnyöket nem tudok sorolni, mert én sokszor vagyok türelmetlen és fáradt is, talán ezt a 2. terhességet nehezebben viselem nem tudom. A férjem mindent megteremtett nekünk, ennyiből jó, hogy nem 20 évesen kezdtünk talán. De szerintem egy a lényeg, hogy aki anya akar lenni azt ne a korj szabja meg... az anyaság minden nőnek jár! sok sikert!!!

30 évesen ismertem meg a leendő férjem (nem direkt akartam így, egyszerűen nem volt szerencsém a pasikkal), 33 évesen szültem meg a babánkat, 3 óra alatt. Első próbálkozós hónapban teherbe estem vele, előtte majdnem 10 évig szedtem fog.gátlót, mindenki riogatott.

Most 35 évesen vagyok ismét terhes, tavasszal fogok szülni. Mindkét várandósságom álom-terhesség, a kezdeti szokásos émelygésen kívül teljesen jól érzem magam, jövök megyek.

A kor-kérdésben csak az aggaszt engem is, hogy idős leszek már mire a gyerekeim felnőttek lesznek. De sajnos számtalan példa van arra is manapság, amikor fiatal 40-esek betegeskednek, stb., szóval a kor sem garancia semmire.

Viszont így most visszagondolva a 20-as éveimre (pedig akkor sem gondoltam szeleburdinak magam), hát ég és föld a személyiségem! Nagyon sok mindenen túlvagyok már, én is rengeteget dolgoztam, tanultam, kínlódtam, kerestem - és most úgy érzem: megérkeztem.:) A gyerekeim, a családom a mindenem! Nem fáraszt az egész napos pelenkacsere-etetés-altatás körforgása, egy percet sem érzem, hogy unatkoznék, vagy kimaradok valamiből közben az életemben. Örülök minden babázós percnek, imádok a kisfiammal foglalkozni, elolvadok ha rámnevet és közben azt mondja: annnya. Minden más problémát az életemben/életünkben (mert problémák azok mindig vannak sajnos) a helyén tudok kezelni. Erre egészen biztosan nem lettem volna képes huszonévesen.

Sok sikert nektek!