8-10 het terhesseg, utana szules, ki, mit szolna hozza?

Szerintem van jó és rossz oldala is a dolognak de én speciel nem játszanék a természettel.

Ami a terhességet illeti szerintem csodálatos érzés lehet ha egy kis élőlény fejlődik benned:)

engem a neme különösebben nem fog majd érdekelni csak az számít hogy az én gyerekem.

Talán én még attól félnék hogy nem alakul ki az a kötelék köztem és a gyerekem között mivel nem bennem növekedett végig...

Bár talán ezzel a lehetőséggel olyanok is vállalhatnának gyereket aki amúgy nem tudnák kihordani valami egészségügyi okból.

És te mit gondolsz kedves kérdező?

Megmondom oszinten, en nekem nem tetszik a terhesseg es a szulestol egyenesen rettegek, de ha most felajanlanak, hogy akkor itt vege lehet egy ilyen megoldassal hat nem tom mit mondanek. Nem hiszem, hogy belemennek, azert minden pozitiv oldalaval egyutt is nagyon bizarr.

De el tudom kepzelni, hogy egyszer elfogadott lesz. Ez is olyan mint barmi mas. Regen elkepzelhetetlen volt, hogy a nok korhazban szuljenek vagy, hogy apuka jelen legyen. Kezzel labbal hadakoztak ez ellen is ma neg mar a vilag legtermeszetesebb dolga.

Valahol azert remelem, hogy azert ez nem lesz elterjedt...vagy nem tom. Gondolom itt majd jonnek mindenfele pszicho/hormon/egyeb fontos tenyezokkel is, ami szukseges meg a baba teljes kifejlodesehez es, amit egy mesterseges kornyezet nem adna meg... Azert a nem kivalasztas remelem soha nem fog megvalosulni.

Nem tudnam elkepzeli, hihetetlen nagy csoda volt nekem, hogy ereztem amikor a kisember megmozdult bennem, amikor a doki elarulta, hogy kisfiunk lesz, amikor a szüles utan a kezembe adtak. Nem vallalnam, meg ugy sem, hogy remes volt a szüles, fajt, nem kaphattam erzestelenitöt, szakadtam, a szüles utan a gyerekem legzese nem volt rendben, inkubatorba kellett tenni szegenykemet, annyi vert vesztettem, hogy többször elajultam... Szoval tenyleg maga volt a horror...

Viszont ha egeszsegügyileg nem lennek rendben es nem vallalhatnek sajat gyereket, akkor elgondolkodnek rajta, viszont a gyerek nemet nem befolyasolnam semmikeppen sem!

Tisztára, mint Robin Cook Mutáció c. könyve. :)

Imádtam terhes lenni, imádtam, ahogy mocorgott a pici lányom.

Nem tudom elképzelni, hogy egy 8-10 hetes magzat nem sérül meg a "kényszer" szülés közben. Ezt sosem lennék képes megtenni a babámmal, hogy ilyen kockázatnak kitegyem. Sokan rettegnek tőle, hogy elmegy a babájuk, itt meg arról van szó, hogy direkt kivegyék. Hát nem tudom, szerintem elég morbid dolog.

A nem megválasztása... hm... jó kérdés. Mi nagyon kislányt szerettünk volna, de ha az Uh-on azt mondják, hogy kisfiú, akkor is örültünk volna. 8 év várakozás után már tényleg mindegy volt. :) Nem hiszem, hogy meg akarnám választani a nemét.

Eléggé visszataszítónak tartom!!!

Alig vártam,hogy pozitívat teszteljek!!!Imádtam azt a 9 hónapot!Imádtam ahogy mocorgott a pocakomba a kisfiam,ahogy a férjem beszélt neki,simogattuk!!! Elmondhatatlan boldogság szerintem!!!

Még így is,hogy 10 órát vajúdtam és a végén császár lett,mert rá volt tekeredve a köldökzsinór! De megérte a végén ez a kis szenvedés!!

És szerintem sem volna akkora kötelék anya és baba között!!!

Szóval nem cserélném el semmire a kismamaságot! :)