Nektek milyen tapasztalataitok vannak, hogy viselte a munkáltatótok/főnökötök a várandósságotokat? Pozitívan vagy negatívan állt hozzá?

Pozitívan álltak hozzá. Egyszer már volt egy vetélésem, épp akkor, amikor ki akartak rúgni (jogosan, egy oltári nagy baki miatt), de még nem jelentettem be előtte a babát, csak a 12. hét után akartam. Aztán a stressztől, hogy elveszítem az állásomat, megindult a vetélés, erre a főnökség megsajnált, és mégse küldtek el. Eltelt hat év, tudták, hogy szeretnénk gyereket, de nem akar összejönni, így amikor bejelentettem, hogy végre újra terhes vagyok, egyszerűen gratuláltak, és megkérdezték, hogy meddig számíthatnak rám.

Ez nagyon munkahelyfüggő. Az én cégem elég gyerekpárti, nálunk minden évben 5-6 kolléganő megy/ment el szülni és mindegyiket visszavette utána a cég és nem csak pár hétre alibiből. Én már 8 éve voltam a cégnél, mikor megtudtam, hogy várandós vagyok, de kimondatlanul is tudták a kollégáim, hogy mi nagyon szeretnénk gyereket és próbálkozunk is, úgyhogy nem volt gond. Sőt! Miután bejelentettem, hogy gyermeket várok, arany életem volt. Többet egy főnököm sem ba....ott semmiért, sokszor felálltam a helyemről és csak pletykálgattam a más osztályokon lévőkkel. Kicsit ki is használtam a helyzetem, igaz, 8 évig rengeteget tettem a cégért, sok túlórával. Mindezek ellenére én is úgy gondolom, hogy jobb, ha úgy teszel, ahogy az előző válaszadó is írta. Ha vártad ezt a gyermeket, akkor örülj neki, hogy ilyen szerencsés vagy, mert ez a csoda nem mindenkinek adatik meg! Ha pedig esetleg nagyon nem bírod, akkor írasd ki magad veszélyeztett terhesnek az orvosoddal és akkor otthon már teljes nyugalomban várhatod az érkezését. Én is sok boldogságot kívánok!:-)

nekem mindkettőnél ugyanúgy, kedvesek voltak a főnököm is, csak éppen kb onnantól, hogy bejelentettem munkaképtelennek tekintett és észrevétlenül kezdte átadni a hozzám tartozó feladatokat másnak. az első fiamnál épp felvétel volt az irodába, így a helyemre jött helyettest még be kellett tanítanom. így 7 hónapig dolgoztam utána eljöttem ,mert már többnyire csak ültem munka nélkül az irodában. a főnök nem mondta soha hogy menjek betegszabira. Mikor visszamentem még 2 évet dolgoztam a 2 gyerkőc között a másodiknál ugyanígy volt, csak ott már nem kellett betanítanom senkit. Úgyhogy 4 hónapos eljötte, betegszabira, és addig pl elmentem nyelvtanfolyamra. most még van itthon 2 évem , de már másik munkahelyet szeretnék majd találni.

Abszolút pozitívan. Normálisan megbeszéltük, mi a helyzet, meddig akarok dolgozni. Csináltam amit kellett, később is egyezettünk telefonom, mikor már itthon maradtam. Egy kollégám (nem közvetlen, csak naponta találkoztunk) volt szemét, ő még rá it tett egy lapáttal, de őt azóta utolérte a végzet (elküldték), vele se lesz majd több gondom. Mikor jött a második babánk gyes alatt, csak felhívtam a főnököm, szóltam neki, hogy még mindig nem jövök egy darabig. Sejtette, beszéltünk már róla korábban, hogy szeretnénk még egy babát még visszamenetel előtt. Fél éves múlt a kicsi, már szólt, hogy mehetnék, meló lenne.

Nagyon pozitívan álltak hozzá. Mindenben segítettek, mindig érdeklődtek. A nehezebb munkát elvégezték helyettem. Mindenben számíthattam rájuk. A végefelé már annyira azt éreztem, hogy már semmire sem vagyok jó, lassú vagyok és csak visszahúzom őket, de ők akkor is támogattak. Szóval úgy érzem szerencsés volt a helyzetem.