Tapasztalt, sokgyerekes anyukák, tényleg annyira nehéz lesz?

Valóban nem lesz sétagalopp, de milliószámra vannak anyukák, akik két év korkülönbséggel nevelnek gyermeket, és mindegyik túlélte valahogy. :) Én se mennék apósékhoz...

Amúgy köztem és a testvérem között is 2 év van, anyukám azt mondta, az első másfél év volt a legnehezebb. Utána már jobb lesz! :)

Jaj azért ennyire nem lesz nehéz.

Ha ilyen aktívan segítőkészek akkor majd ha nem tudsz aludni rendesen a 2 gyerek miatt (úgy értem, ébrednek) akkor nyugodtan segíthetnek:) Na de iróniát félretéve.

Nekem az első 2 gyerekem között 21 hónap van.

Igen eleinte nehéz volt mert a nagyobb akkor aludta át az éjjelt végre mire a kicsi már megszületett úgyhogy egy éjszakám se volt 4.5 évig amit legalább egyhuzamban 5-6 órát aludtam volna végig.

A nagyobb sem olyan nagy, nekem nem volt túl önálló sem (fiú) beszélni is későn kezdett szóval néha úgy éreztem mintha ikreim lennének.

Etetni kellett jó 2.5 éves koráig de még sokszor utána is ha megmakacsolta magát, mikor a kicsi született, épp tombolt a dackorszak, nem öltözködött vagy vetkőzött egyedül még 3 évesen sem, 2.5 évesen még csak pár szót mondott alig értettem amit mond stb.

Viszont a kicsi hálistennek nyugis baba volt (leszámítva hogy ő is 2 éves koráig ébredt éjjelente 2-3szor) és fejlettebb is mint a kora egy kicsit így néha tényleg úgy tűnik/tűnt hogy még kevesebb köztük a különbség korban.

Most már 5 és 3 évesek. Nagyrészt szépen eljátszanak együtt. Az első 1 év tényleg inkább zombulás volt (kevés alvás szoptatás a nagyobb féltékenységi dolgainak kezelése meg a dackorszakkal való megbírkózás) de egyedül csináltam az egészet.

Úgy értem apa persze segít amennyit tud de nagyon sokat nincs itthon így rám maradnak a hétvégék nagyrészt és hétköznap is néha.

És még egyedül is megoldottam mindent szóval ha van egy kis segítség is akkor főleg nem tragikus.

A férjeddel tartsatok össze szerintem az nem jó egy kapcsolatnak ha egy nehezebb szakasznál nem támaszkodtok egymásra hanem a férjed így ki lenne hagyva.

Nekünk legalábbis erősítő hatású volt hogy együtt oldottuk meg a dolgokat.

A lányaim között 2,5 év van...nem volt segítségem. Persze fárasztó volt (az egyik a bilin ült, a másikat pelenkáztam :) de életem egyik legszebb szakasza volt. És csodásan összenőttek, ma már 14 ill. 12 évesek és jól megvannak egymással..

Ha több a korkülönbség akkor lehet nem nem lesznek olyan jól meg egymással..mert a hasonló kor miatt együtt játszanak, stb..