Van itt olyan kismama, vagy anyuka, aki nagyon-nagyon kislányra vágyott és mégis kisfia lessz/lett? Hogy dolgoztátokfel? Hogy fogadtátok el?

A terhesség idején nehezen,sőt olyat is mondtam a férjemnek félek attól,hogy nem fogom tudni szeretni.Amint kibújt és megláttam sose felejtem el azt a hihetetlen érzésözönt,komolyan!Már 2 éves és Ő az én SZERELMEM!IMÁDOM!:)

Nemrég született meg a kislányom most 6 hetes,De nem szeretem jobban,viszont RAJONGÁSIG odavagyok érte is:)A kislányom megszületése óta rájöttem,hogy sosem volt fontos a gyermek neme az,hogy ANYA vagyok és vannak gyerekeim akkora erufória csúcs:)))))

én nagyon kislányt akartam, és amíg nem derült ki a 14.héten a 4d ultahangon, hogy kisfiú,addig úgy is kezeltük/hívtuk, mint egy kislányt. kicsit elszontyolodtam, de a párom könnyen vette, mert szerinte a lényeg, hogy egészséges. és hogy láttuk őt 4d-ben, közelebb is éreztük magunkhoz. ettől kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, mert igaza volt.

a második még mindig lehet lány :)))))

Nem én, viszont a férjem unokatestvérének a felesége így volt. Van már egy lányuk, kikürtölték a világba, mikor még terhes volt, hogy a második is kislány lesz, azt is akarnak nagyon, meg volt a név is, mikor beszélt a pocakban lévő babájához, akkor is a választott lánynéven szólította, a már meglévő lányuk is végig úgy mondta, hogy jön a kis húgi, aztán egyszer csak megszült és fiúk lett.

Én azt gondolom, hogy ebben az esetben inkább beleélte magát a rokonunk, annyira vágyott még egy kislányra, de hogy őszinte legyek sem a hangján, mikor felhívtam és gratuláltam telefonon a születéskor, sem személyesen mikor találkoztunk, nem láttam rajta, hogy olyan nagyon boldog lenne. Inkább le volt törve. Mikor a kislányuk megszületett, szinte csak ő foglalkozott vele, csak segítséget kért a férjétől, most meg hogy otthon van a férje, mindent a férj csinál inkább. Kicsit olyan, mintha nem is akarna vele foglalkozni, csak kötelességből teszi.

De később remélhetőleg majd jobb lesz a helyzet.

Én mikor terhes voltam a fiammal, nem akartunk csak fiút vagy csak lányt, de fiút éreztem végig és az is lett. Sokan mondták, hogy ne éljem bele magam, meg minden, mondtam is, hogy nem élem bele magam, mindegy mi lesz, de fiút érzek. És így utólag megmondom őszintén, nagyon örülök, hogy fiam lett és a férjem is így van vele. Úgy érzem, bár nem tervezünk második babát, de ha mégis lenne, akkor azt is fiúnak szeretném, de semmibe nem élném bele magam, nem vágynék görcsösen rá, mert egy fiam már van.

És én ezt tudnám az ilyen anyukáknak is mondani, hogy ha már van egy kislány, akkor annak örülni kell és nem baj, ha a második fiú, azt is lehet tiszta szívből imádni. Ha pedig első baba lett fiú, akkor majd másodikra lesz lány.:)

Nekem kislányom van es 16 hetes terhes vagyok es jovo heten megyek 4d-re.

a szivem ismet kislány utan huz

Mi is lányt vártunk (a férjem még inkább mint én) és 18 héten kiderült hogy bizony kukacos. Na meg voltunk lőve név tekintetében is meg amúgy is annyira lányra készültünk...

Aztán másodjára született egy lányunk harmadjára pedig ismét fiunk. Örülünk nekik persze meg imádjuk őket természetesen de még mindig azt gondolom hogy mégis inkább 2-3 lány lett volna az igazi. Egyébként nagyon érdekes hogy régebben a fiú volt a lényeg szóval voltak ilyen mondások is hogy nem is gyerek "csak" lány...meg mindenki fiúra ácsingózott stb.pasik is úgy voltak vele hogy az az igazi ha van legalább egy fiuk is, ahhoz képest nekem egy olyan ismerősöm sincs akik fiút vártak volna, kétféle van egyik lányt szeretett volna eleve, másiknak meg mindegy volt.

Nagyon sok ilyen barátunk-ismerősünk van. Olyat viszont egyetlen egyet sem ismerek ahol fiút vártak volna de lány lett és ez csalódást okozott volna.