Mik a személyes tapasztalatok, a terhesség alatti dohányzásról? Lentebb bővebben.

Én most teljes mértékben átérzem amit írtál.Az elején mikor megvoltak a rosszullétek nagyon könnyű volt,de utána és most nagyon nehéz.Most is van volt hogy megindulnék de érzem hogy van annyi akaratom hogy nem megyek rágyújtani!

Ezt te is fejben és lélekben töntöd el.Hidd el azzal ha rágyújtasz nem lesz jobb,max abban az 5 percben amikor szívod.Nem tesz jót a picinek és neked se!

Kívánom hogy érezd magad annyira erősnek hogy ha nem is magad miatt,de a kicsi miatt leteszed!

Boldog babavárást!

34hkm

Nagyanyám is dohányzott mindhárom terhessége és a szoptatás alatt is. Sem neki, sem a gyerekeinek nincs semmi baja, pedig már az 50-es túl vannak. De egy barátnőm is végig dohányozta a terhességét, a szoptatást, és neki is egészségesek a gyerekei.

Ettől függetlenül nem egészséges a dohányzás. Ma eltúlozzák az ártalmait.

Nézd, szerintem ez az egész fejben dől el. El kell határoznod magad teljesen, hogy leteszed és kész, és ahhoz ragaszkodni. Az első pár nap nehéz lesz, de ha azon túljutsz, és hozzászoksz, hogy nem gyújtasz rá, akkor már könnyebb lesz.

Én is így voltam vele, besegített a leszokásba a rosszullét. Aztán mikor elmúlt a hányinger meg egyebek, akkor nekem is befigyelt még 1-2 szál, amitől iszonyú lelkiismeret furdalásom volt, aztán úgy voltam vele, hogy ennek vége, holnaptól nem és kész. És ehhez nagyon tartottam magam, onnantól kezdve tényleg nem gyújtottam rá. Nekem is dohányzik a férjem, és úgy volt, hogy ő is leteszi, de persze neki nem sikerült, és ez is zavart, meg az, hogy érzem rajta, meg látom is, hogy csinálja. Szóval eleinte kicsit bedepiztem tőle, de utána már jó lett.

Mindenképp próbáld meg letenni, ha elkap a vágy, csak gondolj a kisbabádra, akit nem akarsz mérgezni, ez nagyon sokat segít. Kitartást! Menni fog!

Én nem akarok neked papolni,mer te is tisztában kellene legyél a dolgokkal.

Én is édesanya vagyok,van egy 11 hónapos kisfiam.

Én úgy gondolom, hogy ha szülővé válik az ember felelősséggel és kötelességgel tartozik egy apró,pici emberke iránt.Ami áldozatokkal is jár és ide tartozik a dohányzás is.Ha már most képtelen vagy Ő miatta lemondani róla,akkor mi lesz később????Ez nem egy akkora hatalmas dolog,amit nem lehet emberi mércével teljesíteni.

Felelős vagy érte és neki még nincs választása,hogy akarja-e mérgezni a saját egészségét vagy sem.TE vagy érte a felelős.

Ha már meg tudtad állni,akkor legalább ez motiváljon,hogy eddig sikerült és ne ess vissza.

amúgy meg párodat sem értem; tiszteletben tarthatná,hogy neked ez nem jó és figyelhetne jobban,hogy legalább "ne húzza el előtted a mézesmadzagot" a bagó szagával.

Soha nem felejtem el,mikor mentem a kórházba vizsgálatra és a szülészet előtt egy kismama,már látszólag nagy pocakkal szívta a cigit...nem fejteném ki mi futott át az agyamon,mert kitiltanak innen....a legkevesebb,hogy a kezét törtem volna.

Kedves kérdező!

Átérzem a helyzeted, bár nem dohányzom, de 3-szor már kellett fájdalom csillapítót bevennem, 3-szor pedig egy erősebb hányinger csillapítót. Sajnos nem bírtam tovább a fájdalmat, és a hányingereket. Én i gyenge voltam, vagyok.

Hát én nem tudlak megérteni!

Én szinte láncdohányos voltam, de keservesen leszoktam az 5-6. héten. Piszok nehéz volt az eleje, de már nem hiányzik.

Azokat jobban meg tudom érteni, akik nem tudják teljesen letenni és elszívnak napi 2-3 szálat, de téged így, hogy 2 hónapig nem cigiztél... Ez majdnem azt jelenti, hogy direkt szoktál vissza, mivel az első 2 hét a legnehezebb