Mit mondjak az orvosnak, hogy kiírjon? 12 hetes kismama vagyok

12 hetes vagyok és külföldön élek a férjemmel, itt is dolgozok szobalányként. Amellett, hogy délután még mindig rosszul vagyok, 5-6 körül már állva el tudnék aludni, az utóbbi időben nagyon sokat stresszelek, főleg a főnökeim miatt. Egy hotelben dolgozom, ahol - kb január elseje óta - bolondokháza van. Rám nem úgy gondolnak, mint egy kismamára akire vigyázni kell, hanem mint egy másfajta munkaerőre - mint egy kis lóti-futira, aki mindig kéznél van. Rengeteg feladatot kapok minden nap, van egy céges telefonom is, amit azért kaptam, hogy elérjenek, hátha rosszul leszek stb. Én ezt inkább úgy érzem, ez arra lehetőség nekik, hogy bárhol bármikor munkát adhassanak. Van egy kis iroda ahova le szoktam ülni, mert kétóránként megéhezek és érzem azt is, hogy pihennem kell. Ezt pár napja megszólták, hogy "látjuk, hogy néha csak ott ülsz, és ha nincs mit csinálnod akkor légyszíves szólj, persze enni ehetsz, mert megértjük, hogy gyakrabban megéhezel, meg szólj akkor is ha rosszul vagy..." Ja és még azt is imádják hangoztatni, hogy "úgy érzik, visszaélek a helyzetemmel". Mivel egy hotelben dolgozom, így a rendelkezésemre van bocsájtva egy szoba, ahova lepihenhetek ha fáradt vagyok. Mikor hat hetesen bejelentettem, hogy babát várok, meg is mondták, hogy melyik lesz az a szoba, de már akkor olyanokkal jöttek, hogy "már volt nálunk több kismama is, és sajnos több rosszullétnél az volt az érzésem, hogy megjátszott volt, és azt szeretnénk ha te nem élnél vissza a helyzeteddel..." Nem vagyok egy beteges típus és nem szeretek orvoshoz menni, de már kezdem kiidegelni magam a munkahelyemen. A beosztásom miatt is már beszéltem velük egyszer, mivel 11-től dolgozok este fél nyolcig, ebben a beosztásban otthon szinte semmit nem tudok csinálni. Az volt a válasz, hogy "sajnos ebben az időben van rád szükségünk". Kicsit szégyenlem magam mert nem szeretem a naplopó embereket, és kellemetlen helyzetbe sem akarom hozni magam. Sajnos itt Ausztriában nem nagyon írják ki a kismamákat, hacsak nem valóban veszélyeztetett a helyzet. És a legrosszabb, hogy a lelki dolgok olyan "megfoghatatlanok", mikor az orvos előtt ülök akkor úgy érzem, hogy valójában nem is kellene ott lennem mivel nem hányok egész nap, stb. Kicsit úgy érzem, mintha mindennel csak ki akarnának szúrni velem, persze ameddig dolgoztam addig jópofiztak velem de mikor megtudták, hogy én is terhes vagyok akkor egyből ellenség lettem. Pár napja szúrkálást érzek a hasam jobb oldalán és a hátam, derekam is fáj a sok hajolgatástól. Kérlek adjatok nekem tanácsot, vajon mit mondjak az orvosomnak, mondjak el neki mindent? Ti mit tennétek a helyemben? Vagy csak én fújom fel az egészet? A munkahelyem gondolatától is rosszul vagyok, lehetőleg minél kevesebb időt szeretnék már ott eltölteni...