Mit mondjak az orvosnak, hogy kiírjon? 12 hetes kismama vagyok
Figyelt kérdés
12 hetes vagyok és külföldön élek a férjemmel, itt is dolgozok szobalányként. Amellett, hogy délután még mindig rosszul vagyok, 5-6 körül már állva el tudnék aludni, az utóbbi időben nagyon sokat stresszelek, főleg a főnökeim miatt. Egy hotelben dolgozom, ahol - kb január elseje óta - bolondokháza van. Rám nem úgy gondolnak, mint egy kismamára akire vigyázni kell, hanem mint egy másfajta munkaerőre - mint egy kis lóti-futira, aki mindig kéznél van. Rengeteg feladatot kapok minden nap, van egy céges telefonom is, amit azért kaptam, hogy elérjenek, hátha rosszul leszek stb. Én ezt inkább úgy érzem, ez arra lehetőség nekik, hogy bárhol bármikor munkát adhassanak. Van egy kis iroda ahova le szoktam ülni, mert kétóránként megéhezek és érzem azt is, hogy pihennem kell. Ezt pár napja megszólták, hogy "látjuk, hogy néha csak ott ülsz, és ha nincs mit csinálnod akkor légyszíves szólj, persze enni ehetsz, mert megértjük, hogy gyakrabban megéhezel, meg szólj akkor is ha rosszul vagy..." Ja és még azt is imádják hangoztatni, hogy "úgy érzik, visszaélek a helyzetemmel". Mivel egy hotelben dolgozom, így a rendelkezésemre van bocsájtva egy szoba, ahova lepihenhetek ha fáradt vagyok. Mikor hat hetesen bejelentettem, hogy babát várok, meg is mondták, hogy melyik lesz az a szoba, de már akkor olyanokkal jöttek, hogy "már volt nálunk több kismama is, és sajnos több rosszullétnél az volt az érzésem, hogy megjátszott volt, és azt szeretnénk ha te nem élnél vissza a helyzeteddel..." Nem vagyok egy beteges típus és nem szeretek orvoshoz menni, de már kezdem kiidegelni magam a munkahelyemen. A beosztásom miatt is már beszéltem velük egyszer, mivel 11-től dolgozok este fél nyolcig, ebben a beosztásban otthon szinte semmit nem tudok csinálni. Az volt a válasz, hogy "sajnos ebben az időben van rád szükségünk". Kicsit szégyenlem magam mert nem szeretem a naplopó embereket, és kellemetlen helyzetbe sem akarom hozni magam. Sajnos itt Ausztriában nem nagyon írják ki a kismamákat, hacsak nem valóban veszélyeztetett a helyzet. És a legrosszabb, hogy a lelki dolgok olyan "megfoghatatlanok", mikor az orvos előtt ülök akkor úgy érzem, hogy valójában nem is kellene ott lennem mivel nem hányok egész nap, stb. Kicsit úgy érzem, mintha mindennel csak ki akarnának szúrni velem, persze ameddig dolgoztam addig jópofiztak velem de mikor megtudták, hogy én is terhes vagyok akkor egyből ellenség lettem. Pár napja szúrkálást érzek a hasam jobb oldalán és a hátam, derekam is fáj a sok hajolgatástól. Kérlek adjatok nekem tanácsot, vajon mit mondjak az orvosomnak, mondjak el neki mindent? Ti mit tennétek a helyemben? Vagy csak én fújom fel az egészet? A munkahelyem gondolatától is rosszul vagyok, lehetőleg minél kevesebb időt szeretnék már ott eltölteni...2013. jan. 5. 16:52
1/23 anonim válasza:
A terhesseg nem betegseg. Lehet dolgozni mellette, millioan megbirkoznak vele. En anno novemberben szultem, oktoberben meg dolgoztam - felszolgalo voltam, igy nem ulomunkara, hanem egesz napos rohangalasra, allasra kell gondolni.
2/23 anonim válasza:
anyum 7 hónaposan még dolgozott a gazdaságban
3/23 anonim válasza:
Az a baj, hogy az utobbi 10-15 evben a nok kitalaltak, hogy a terhesseg valami olyan allapot, ami mindent felul ir. Nem lehet dolgozni mellette, nem lehet masrol beszelni, semmi mas nem letezik, csak "A BABA", a "POCAKLAKO". Egy szinten ertheto, vigyazni kell ra, de az elet nem all meg. A haztartast, csaladot, ha van masik gyerek el kell latni, dolgozni kell(ene)... Amikor en terhes lettem, az orvosom megkerdezte, hogy "holnaptol vegyem tappenzre?" Mondtam, hogy nem beteg vagyok, csak terhes. Szuksegem is volt a munkara, de nehezemre se esett. A csaladban a masik kismama par honappal korabban esett teherbe, az elso naptol tappenzen volt. "Nem birta a munkat" - irodaban dolgozott, napi 6 orat.... Szoval szedd ossze magad, szedj vitamint ha gyengebbnek erzed magad, de ne akarj tappenzen lenni, ha nincs valodi veszelyeztetett terhesseg.
4/23 anonim válasza:
szerintem a kérdező nem arra volt kíváncsi, hogy ki meddig dolgozott. mindenki máshogy bírja,minden terhesség más.. és ha egyszer érzi,hogy nem bírja,meg rosszul bánnak vele akkor nem szabad erőltetni.
kérdező: én a helyedben elmondanám a dokinak az egészet,hátha kiír.
5/23 anonim válasza:
Én megértelek,igaz én nem fizikai munkát végeztem, de a sok stressztől görcsölt a hasam. Ez odáig vezetett, hogy bevéreztem 12hetesen, táppénzen vagyok azóta. A jeleket így szerintem komolyan kell venni, hosszú ez a műszak,igen megterhelő, több pihenés kell neked!
20 hkm
6/23 anonim válasza:
hát gratulálok hozzá kedves válaszadók, hogy csak magatokkal tudtok példálozni, de valószínű ti jól éreztétek magatokat a munkahelyen stb. De ő nem érzi jól magát, fáreadt, lelkileg megviselt, segítséget kért. Nyilván a terhesség nem betegség, de vannak nehéz pillanatai, a hormonok dolgoznak ezt ti is tudjátok, és amikor terhesen nyavalyogtam, hogy nem bírom felhúzni a csizmámat, párom unokahuga beszólt hogy a terhesség nem betegség, hát pofán tudtam volna vágni. nyílván nem betegség, de nem mindenki bírja úgy lelkileg testileg. Kérdező szerintem mond el őszintén az orvosnak, az egyenes út a legrövidebb is egyben.
7/23 anonim válasza:
El kellene döntened, hogy mit is szeretnél. Még csak 12 hetes vagy! Még a java előtted van, és ha már most így ki vagy bukva, akkor mi lesz később. Próbálj meg kérni pár nap szabadságot, vagy szabadnapot és gondolkozz el. Ha tényleg nem bírod a munkát, akkor menj táppénzre,mert a munkahelyeden csak még jobban tuningolod magad. Vagy szorítsd össze a fogadat és dolgozz. Döntened kell! Valóban sokan dolgoznak terhesség alatt. Én valószínű meg is zakkantam volna, ha otthon kell lennem egyedül az elejétől. Az, hogy itt fáj meg ott fáj....az attól is lehet, hogy már beképzeled magadnak. Elég sz@r a szitu, én megértelek, de dönts mielőbb!
8/23 A kérdező kommentje:
Semmi bajom a terhességemmel, inkább a főnökeim hozzáállásával, azzal, hogy megvádolnak azzal, hogy naplopó vagyok, hiába mondanám, hogy fáradt vagyok, felmehetek-e pihenni a szobába egy fél órára, akkor az lenne, hogy kihasználom a helyzetem, visszaélek vele. Ők ezt úgy fogják fel, hogy ők az áldozatok, és én, gonosz kismama bántom őket. Nem testileg fáj a munka, hanem inkább lelkileg csinál ki a hozzáállásuk. A főnökömnek régebben volt olyan beszólása is, hogy "milyen sok a kismama mostanában, óvszert kellene osztogatnunk a (szoba)lányoknak".
2013. jan. 5. 17:32
9/23 A kérdező kommentje:
Egyébként meg nem végleges táppénzre akarok elmenni, de néha jól esne egy pár napos, egy hetes pihenő, nálunk amúgy sem írnak ki 7 hónaposnál előbb. Az érdekes az, hogy minden Magyarországon élő ismerősöm azt mondta, otthon már kiírtak volna, mert fizikai munka...
2013. jan. 5. 17:37
10/23 anonim válasza:
Az első válaszolók büszkék lehetnek magukra...Próbáld elmondani a dokinak, hogy elég rosszul vagy és nehezen írod a fizikai munkát. Számomra fontosabb lenne a baba, minthogy kockáztassak. Ezeknek a hónapoknak a boldogságról kellene szólniuk és nem az idegeskedésről...Sajnálom a helyzetedet. Kitartást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!