Aki szült már oxytocinnal és nélküle, mi volt a különbség, a fájdalmat tekintve?

Én csak 1 szülésen vagyok túl. Spontán indult 5-7 perces fájásokkal, de mivel a vajúdás 18. órájában sem voltak elég erősek és sűrűk a fájások, oxit kaptam. Az oxi nélküli vajúdásnál is már úgy gondoltam, hogy ennél nem lehet rosszabb. Aztán mikor már az ágyat rángattam a fájásoknál, bejött a szülésznő és megnézte az nst értékeket, ez volt a válasz: hmmm, ezek még mindig nem erősödtek. Na hát mikor megkaptam az oxit, szerencsére csak fél óra volt, de azt hittem ott maradok a szülőszobán, pedig azt gondoltam h az eddigi fájásoknál rosszabb már semmi nem lehet.

Szóval nekem oxi nélkül is brutális fájásaim voltak, főleg a vége felé.

Nekem csak az első szülésemnél kellett oxi.

26 órás volt és kitolás közben (ami már másfél órája tartott)lelassult a baba szívhangja.

4,5 órán át 2 perces fájások voltak, nagyon erősek. A babának meg hirtelen ki kellett bújni az alacsony szívhang miatt. Ekkor kaptam oxit, úgyhogy csak 3 ilyen fájásom volt kb. de én semmi különbséget nem éreztem. Igaz, akkor már felgyorsultak az események. Sürgősségi gátmetszés volt és a doki nyomott egyet a pocakomra.

A többinél szerencsére nem kellett.

Első szülésem magzatvízszivárgással indult, kórház, 5 perces fájások. Ez volt délután fél 3kor, este fél7re erős 1 percesek,de nehezen tágultam, hajnal fél2kor oxi, ott már nem kellhettem fel. Azt hittem ott is maradok, iszonyú erős, leírhatatlan,egybefüggő fájások, és 40 perc kitolás után hajnal negyed5kor megszületett a lányom

Rá 21,5 hónappal később, erső fájásokkal indult a szülésem, szépen tágultam, az első rendszeres fájástól számítva 4 óra múlva doki burkot repesztett, rá 5 perce oxi, és 15 perc múlva megszületett a lányom. Össze se lehet hasonlítani a két szülést,pedig midnkettőnél volt oxi. A második szülésnél nem éreztem hogy jobban fájt volna,mint az elsőnél, nekem akkor ott jöttek is rögötn a tolófájások.

Szerintem nagyon nem mindegy a mikor? hogy mikor milyen állapotban köti be a doki. És nekem nagyban segített a tudatos felkészülés rá. Elsőnél sodródtam az árral,minden egyes fájásnál arra gondoltam,hogy itt fogok meghalni,és mikor lesz már vége. Szörnyű volt:(:(: A másodiknál minden egyes fájásnál azt hajtogattam,hogy mindjárt kinn vagy, mindjárt a kezemben tarthatlak, és így sokkal elviselhetőbb volt az egész, a fájások közt a csajokkal még nevetgéltünk is. Viszont mikor meghallottam,hogy oxyt kapok,előjött a félelem, és ha hiszed ha nem sokkal de sokkal jobban fájt a fájás. úgyhogy erőt vettem magamon, becsuktam a szemem és csak arra gondoltam, hogy pár perc és születik egy kiscsoda:):)

Nekem oxival sokkal fájdalmasabb volt, azt hittem kijön a szemem. Nem beszélve arról, hogy a fájásokat felerősítette, de a tágulást ne segítette egyáltalán, így végül megcsászároztak fél nap oxi után...blőe...

De ugye nem hat mindenkire ugyanúgy, úgyhogy a fene tudja.