Akinek társasági kiskutyája van, hogyan kezelte azt a szituációt, hogy kisbabája lett? Mit engedett meg a kis kedvencének?

Hülyeség,hogy veled kell aludjon a baba az első időkben.Ha olyan a babád mentalitása,akkor simán fog aludni egyedül is a kiságyában (és erre kellene törekedni,hogy ezt szokja meg a későbbiek miatt).Ha viszont nem,akkor nincs más megoldás,melletted fog aludni (nálunk nem volt más opció,nem maradt meg az ágyában-immáron 10 hónapja).Erről ennyit.

Nem kell sterilizált környezet,nem valami vírustól kell megóvni a babát.Tökéletes,ha NORMÁL tisztaságban cseperedik.Nem kell szkafanderben tartani.

DE:

a kutya egyértelműen a sokadik helyre fog lecsúszni,és ez a normális.Nem hiszem,hogy egy édesanya is szívesen teszi olyan helyre az újszülött babáját,ad rá olyan ruhát,teszi le olyan kiságyba,ahol csomószámra áll a kutyaszőr.A kutyának kellenek korlátok,ha eddig nem voltak (és nagyon úgy jött le a soraidból hogy eddig nem voltak).A gyerekszobába én nem engedtem be soha a kutyánkat,mert neki nem ott van a helye.Egyértelmű,ha szoptatsz,ne lihegjen az arcotokba és főleg ne a babáéba....de ezt egyáltalán mondani kell??Ez gondolom egyértelmű kell legyen.

Szerintem gondold át ezt a gyerekvállalás-kutya témát,mert van még mit alakítanod (és ezt nem bántásból írom)leginkább fejben... :/

4. Folyt...

Az ágyon a takaróra raktam. Eleinte nem hagytam őket kettesben a szobában a biztonság kedvéért. Néhány hónap után már egymás mellett aludtak. Mivel a kutyusom mindig csak a lábamnál feküdt az ágyban, így nem lett letiltva, mikor a kicsim magam mellé fektettem szoptatni, akkor sem. A gyerek már 4 éves múlt, teljesen egészséges, a kutya 8,5 éves és újabb gyerkőc is van. :-)

4-5. válaszoló vagyok

Nálunk a kutya volt az "első gyerek". :) Nem is akartam mindenáron korlátozni, inkább arra törekedtem, hogy azzal azért tisztában legyen, hogy a gyerek is felette áll. Igyekeztem vele is foglalkozni. Ha babakocsival vittem a kicsit, jött velem mindig. Szerintem akkor érezte a legjobban magát, mikor a lurkóval elkezdtünk játszóterezni, mivel mindig volt néhány gyerek, aki vele foglalkozott, simogatták, játszottak vele, etették... :) Amúgy fokozatosan szokattuk egymáshoz őket. Soha nem nyalhatta meg a gyereket, viszont el kellett viselnie, ha néha a fülét, farkát húzzák, gyömöszölik, stb. Persze azt sem engedtük, hogy a kutya bántva legyen, de balesetek előfordultak. A végén a gyereknek több mindent elviselt, mint nekünk, ha valami nem tetszett neki vagy elvonult a helyére, vagy jött hozzánk. Egyébként meg inkább védte a gyerkőcöt, ha valaki ölében sírni kezdett, képes volt megugatni, amíg le nem rakta. :)